a zoknikkal

mindig csak a baj van.

ambivalens napok legambivalensabbika

- ami kezdődött azzal, hogy reggel kicsit elaludtam (plusz még Mr. Loverre is a frászt hoztam), ezért egy órát késtem a gyermekjólétiből meg a családsegítőből, ahol a stressz kutatáshoz az emberekről gyűjtjük a szívfrekenciát és a kortizolszintet. negatív
- aztán szerencsére nem lett belőle gebasz, szokásosan rendesek voltak, végülis láttak már rosszabbat... pozitív
- megvettem végre a zokostelefonomat. pozitív
- két kávé ellenére is egész nap álomkóros voltam. negatív
- leadtam a cseregyakorlat-pályázatomat. pozitív
- elbasztam a napomat a fent említettekkel és se erőm, se időm, se kedvem nem maradt mikrobit tanulni. negatív
- Mr. Lover itthon volt, amikor hazaértem. pozitív++
- viszont nem alszik itt. negatív
- megkaptam a kutatáshoz a szerződést, amin bruttó 185.000Ft (nettó 125.000- mért személyenként 5000) állt. pozitív+++
- és úgy tűnik, hogy télvíz idején csőrepedés van a bojler alatti szakaszon. NEGATÍV++++ FUCK


és mert vicces kedvemben vagyok: nyálminták vannak a fagyasztómban

valamiért

nem érzem jól magam ezen a héten. olyan, mintha hiányozna valami. nem tudom megmagyarázni, miért, de ütni volna kedvem. 

a legrosszabb, hogy nincs kedvem felkelni. igazából lehet, hogy csak egyszerűen a tél kezdődik, az meg nálam köztudottan kritikus időszak...meneküljön ki merre lát. én szóltam.

sokkal egyszerűbb

lenne az élet, ha nem kéne hazajárni a faluba. se kedvem, se időm nincs ehhez, havonta egyszer viszont illik megejteni, különben csúnyán néznek rám

a sóhajtó buszok

városában jártam, meglátogattuk Ms. Dijont. csaptunk egy kis csajos bulit, áztattuk a fenekünket a welnessben...csodás volt :)
előtte meg talákoztam Mr. Top Gunnnal, akinek sikerült úgy leitatnia, hogy foghatta volna órákig a hajam, mert nem elég, hogy este hánytam, de másnap déltől háromig még ötször. ennyire még sosem voltam másnapos.

Ms. Dijon helyzetéről pedig elmélkedtünk egy jó adagnyit, igazából bennem is csak a szokásos kérdéseket hozta fel: meddig éri meg áldozni a cél érdekében, meddig jó befektetés és mikortól felesleges szenvedés valami... fogós kérdés. a legrosszabb, hogy az ember igazából saját magával vitatkozik ezen, senki mással.

when the music dies

csak azért nem sajnálom azt az 544+182 forintomat az új erik sumo albumért, mert előtte csináltak két fergetegesen jót. de ettől sikítok, az összes reményem elszállt, eddig azért bíztam benne, hogy csak koncerten szarok, de nem. komoly zenei traumát éltem át tegnap. ne hallgassátok meg. TÉNYLEG NE :(

miért jó ez nekem?

nem jó, az biztos, de azért összegyűjtöm a "pozitív" oldalait, hátha jobban fogom érezni magam tőle
-el tudok menni képződni a lovagrendbe
-több időt szánhatok az énektanulásra (végre)
-több időm lesz tanulni: ennek örülök is meg nem is
-nem tűnik el két hétvégém a semmibe: nem kell időutaznom, hogy tudjak dolgozni
-->összességében több időm lesz

örülök neki? nem annyira

tipikus hétfő

ami mindig szar. az nem jó dolog, ha egy orvostanhallgatónak kórház undora van, igaz? mindig utálok félév elején szembesülni vele, hogy kurvára de nem tudom, mi lesz belőlem öt év múlva (négy és fél). egyáltalán mit keresek én ezen az egyetemen? sztem mindenki jobban jár, ha én nem fogok praktizálni. majd kiakasztom a diplomámat és pénzt szedek a megtekintéséért. simán meg lehet belőle élni, nem? nem?

népszerű vagyok

szerintem mostanában unatkoznak az emberek, mert olyanok írnak rám fészbúkon, akikkel nagyon ritkán vagy nagyon régen beszéltem. nem értem én ezt.

karácsony

na az nem lesz még minimum 3 évig. mármint minőségi, átélős, lélekemelős karácsony. olyan szívesen készítenék én is ajándékokat. mindenki megbaszhatja. de tényleg.

az élet nagy kérdései

miért mindig az épület bejáratánál jelölik ki a dohányzó területet? Még egészségügyi intézményeknél is. Miért nem tíz vagy húsz méterrel arrébb? hmmm?

hiszek egy?

Valaki megmagyarázhatná az én csökött agyamnak, hogy ha valaki hisz istenben, akkor milyen alapon mondja, hogy nem hisz a homeopátiában vagy az akupunktúrában (jelzem, az utóbbi nem hit kérdése, ahogy az aspirin sem az)? Ha én nem hiszek, akkor az hiteles (nem vagyok az a hívő típus), de ha valaki már HISZ valamiben is, akkor mivel magyarázza, hogy más dolgokban nem hisz? Vagy csak úgy szelektál: ez szimpi, meg ezt nevelték belém, akkor ebben hiszek, a másik nem szimpi, ráadásul nem ezzel mossák az agyam x éve, abban nem hiszek. Csak szerintem nem működik ez így?

szúsza

Most, hogy lement az utolsó anat demó, hirtelen nyugodt lettem (nem, nem sikerült jól, nem azért). Annyira hihetetlenül felkúrják az agyam ezek az évközi számonkérések, felnőttek vagyunk basszameg, higgyék már el, hogy nem szórakozni jöttünk erre az egyetemre, azt máshol könnyebb lenne.

?

miért van az, hogy akkor érzem magam igazán embernek, ha besűrűsödnek a tennivalók? És miért nem vonatkozik ez a a besűrűsödött tanulásra? Nem bírok a seggemen ülni :)...Jól kifogtuk egymást Mr. Loverrel.

gonosz fog

van egy gonosz bölcsességfog a világon, aki úgy döntött, hogy az én számban ver tanyát. Én szeretem a vendégeket, de neki nem igazán örülök.

ajajjj

az gáz, hogy azzal kell rávennem magam, hogy két nap óta először bemenjek egy órára, hogy vennem kell izoláló fóliát a medikus boltban, az meg úgyis a netben van, ahol történetesen az én órám. Szánalmas. Ráadásul megint késni fogok róla negyed órát.

ellopták a biciklim

az andersen elől. Ennél már csak az szomorúbb, hogy én meg egy idegen biciklivel jöttem haza. Úgy történt, hogy italoztunk a volt gyakvezemmel, a végére már csak négyen maradtunk, éjjel fél kettő fele elindultunk haza. Azaz indultam volna, amikor konstatáltam, hogy volt bicikli, nincs bicikli, amin erősen kiborultam. A többiekben is volt már pia, bennem is...ott volt egy bicikli, ami nem volt lekötve. Én persze tiltakoztam, hogy nem lopok biciklit, aztán elhozták ők...szóval azt vettem észre, hogy lett itthon egy bicikli, ami nem az enyém, cserébe a másé. Úgyhogy most próbálom visszajuttatni a gazdájának, ha valaki tud valami jó módszer, szóljon.

ez egy ilyen nap

Fuck you napom van. Kompenzáció gyanánt rohadt hangosan hallgatom a zenét és hülye könyvet olvasok.
Ráadásul Mr. Lover-szindrómám lett: minden egyértelmű dolog kimegy a fejemből, például, hogy holnap ünnepnap van és minden zárva lesz. Pedig olyan szép kis to-do listám volt.

fuck insula!

Annyira szar, hogyha eltűnnek az élettársaim, mindig egyszerre tűnnek el. Help!!!!
Megyek is haza. Kell a gólyatáborba a pálinka.

praha part 2

Sok-sok dolog került ma megállapításra. Prága a száz random torony, az ezer katicabogár és a végtelen mennyiségű indokolatlan buta állatka városa. A tömegközlekedésen a jegyet időtartamra veszed és nem kell állandóan újat lyukasztgatni, ezt barátságosnak találtuk. Ráadásul hétvégén 75 perc helyett 90 percig utazhatsz, mert a járatok ritkábban járnak...hát nem cuki? A biciklisek elvétve mutatták meg a magukat, bár nem tartottuk nagyon hegyes-völgyesnek a várost, de a macskakövek pöppet rázhatnak. Szóval non-bike-friendly-nek nyilvánítottuk. A zebráknál a zöld nagyon rövid és cseles módon nem villog mielőtt visszavált pirosra. Gyorsan vált és hirtelen, nem jó párosítás. Mindent jeleznek, mindent bemondanak :). Kedvencünk a lift, ami abban a házban van, ahol lakunk: bemondja a szinteket, ráadásul egy megfejthetetlen dologgal is szolgál--> lehajtható szék van benne, de nem értjük, arra a néhány másodpercre minek...de azért aranyos.
A város nagyon kedves és otthonos, szívet melengető és rendezett. Nagyon hamar otthon érzed magad benne. A legjobb barátaink (gy.k. az útikönyvek) azt mondták, hogy prágában nagyon profin el lehet tévedni, de ezt mi megcáfoltuk. A turistaösztönünkre (a csajainkra-Gréta és Friderika-, akik egyébként együtt kavarnak) hallgatva már nagyszerűen navigálunk térkép nélkül is. Szépen hazasétáltunk, mert úgy döntöttünk, nem költünk tömegközlekedésre, bármennyire barátságos is.
Megmásztunk egy hegyet egy eiffel-torony utánzat miatt, amire végülis nem mentünk fel, mert túl drágának tartottuk a belépőt. Milyen dolog már, hogy belépőt kérnek a kilátásért egy hegy tetejéről, főleg, hogy már láttuk felfelé menet. Ráadásul az az épület úgyis ott lenne.
A fagyi finom.
Jók vagyunk a szuvenírekben.
Nagyban megy a parasztvakítás.
Tecsós knédlit fogunk venni.
Fantasztikus szobrok vannak itt.

Idézet a legjobb barátunktól:
"Jól táplált morva hanákok hevernek hasmánt egy zöld réten, körülöttük hasonlóan gömbölyded angyalkák szakácskodnak, keverik a gombóctésztát, főzik a vajas knédlit, sütik a húst, forgatják zsírjában a ludat és csordítják a sört a boldog létezés mennyei fokán a szilváslepény költészetének szférikus zöngésében."--> ő csak tudja (képleírás a gaszronómiai részben)