la fanfare en pétard

koncerten voltunk Ms. Salvadorral. amikor arról mesélnek, hogy egy koncerten az emberek kivetkőznek magukból, a színpadra dobálják a fehérneműjüket...na ez ilyen volt. ez a zenekar tudja, hogyan kell az emberekből kihozni az állatot... és ki is hozta. nem lehet ezt az élményt szavakkal elmondani.
aztán három sör után (az első kettőt kitáncoltam magamból) hazabiciklizni Igor hátán, aki úgy suhan, mint a szellő... hát nem is kell több. :)
budapest nyáron sokkal szabadabb! hát még én budapesten.
egyébként ezt a várost úgy ahogy van át kéne költöztetni egy normális országba. ez az egyetlen dolog, amit tényleg szeretek magyarországon. hogy kedden este ilyen bulikba keveredhet az ember...

két nap láz

után most megyek madarat mászni. hátha az alkohol fertőtlenít.

izgalmasra

sikeredett ez a hétvége. a legnagyobb élményem kétségtelenül a NAGY autó volt, ami szopatott folyamatosan. kezdődött azzal, hogy elsőre nem találtam a kéziféket (bal oldalt volt), aztán az egyest (először kettesből indultam el lejtőn lefelé) nem találtam, nyilván amikor az első kereszteződésben megálltam, muszáj volt megkeresni...:) aztán a sok fordulás, tolatás...jobban ment, mint ahogy számítottam, de így is vicces volt.
megérkeztem Mr. Loverékhez, ott az anyukájával sütöttünk csirkét...Mr. Lover még nem volt otthon. furi volt ez, hogy ő nincs ott, mikor én igen...otthonosan érzetem magam. és ez jó :))
az esküvő nagyon szép volt, a lagzin kifejezetten jól érzetem magam. sok-sok emberrel beszélgettem is. nagyon szeretem Mr. Lover családját, olyan igazi NAGY család (amilyen nekem sosem lesz). volt ott egy házaspár hat gyerekkel (mind lány, gratulálok az apukának). kisbusszal jöttek :)
visszafele meg sikerült azon a hülye MO-n kicsit túlmenni a célon, ezzel együtt 400 kilométert tettem bele abba a szörnyetegbe. bár, nem tagadom, nagyon menőnek éreztem magam, amikor Mr. Lover mondta a többieknek, hogy a barátnője a sofőr. kis lány nagy autóval jár ugyebár :))

a sóhajtó buszok

városában jártam, meglátogattuk Ms. Dijont. csaptunk egy kis csajos bulit, áztattuk a fenekünket a welnessben...csodás volt :)
előtte meg talákoztam Mr. Top Gunnnal, akinek sikerült úgy leitatnia, hogy foghatta volna órákig a hajam, mert nem elég, hogy este hánytam, de másnap déltől háromig még ötször. ennyire még sosem voltam másnapos.

Ms. Dijon helyzetéről pedig elmélkedtünk egy jó adagnyit, igazából bennem is csak a szokásos kérdéseket hozta fel: meddig éri meg áldozni a cél érdekében, meddig jó befektetés és mikortól felesleges szenvedés valami... fogós kérdés. a legrosszabb, hogy az ember igazából saját magával vitatkozik ezen, senki mással.

nyár végre

már egy hete tart, csak elmentem internetmentes környezetbe. kicsi chillout a balaton parton mindig jó.

egy este-egy harisnya

végre két év után megint eljutottam egy olyan gólyabálba, ahol nem dolgoztam végig az egész estét. De úgy láttam a P.Ö.CS.-ösök nagy része ezért jött el. Bort kóstoltunk, Mr. Loverrel szerepet játszottunk, aztán meg éjjel ötkor szeretkeztünk a halászbástyában. Jó volt a buli, no.

planned

ma tervezetten meghódíthat Mr. Lover. Külön érkezünk, nem ismerjük egymást.
A nagy bánatom nekem a kapcsolataimmal, hogy általában felcserélem a sorrendet és sosincs "nagy találkozás", flörtölés. Vagy hosszabb ismertség után kerülünk össze (Mr. Racionális), vagy más síkon kezdjük az ismerkedést, aztán valahogy együtt maradunk (Művész úr, Mr. Lover). Sosem volt még olyan, hogy találkoztam valakivel, szimpatikusak lettünk egymásnak, aztán randi1, randi2....randiX és jéé, járunk. Szóval legalább az elejét próbáljuk ki.
És nem, nem unatkozom.

nárciszillat

ma elég elvarázsolt voltam: kétszer simán elüthettek volna, rossz buszra szálltam, rossz irányba indultam a metrón, majdnem elhagytam a pénztárcámat, elnéztem egy csizmának az árát...ja, hogy egy érdekes könyvet olvasok? Akkor értem már :)
Tegnap meg ahogy sikertől mámorosan, alkoholtól ittasan jöttünk haza Mr. Loverrel éjjel háromkor, megálltunk a strand-téren, mert valami szokatlant éreztünk. Nárciszillatot. Novemberben. Ki érti ezt?

I've seen God

legalábbis a gitárosokét. Elmentünk Satriani koncertre (Mr. Lover ezt kapta szülinapjára), és a szavaival élve bestiálisan fantasztikus volt. Az az ember egy ufo. Ja és elkaptunk egy pengetőt is :)
Ez a hét a bulizás jegyében telik: tegnap a koncert, ma a thank you party, holnap a P.Ö.CS gyűlés, csütörtökön elvileg ÁOK felezőre megyünk, pénteken bécsbe, szombat este meg pókerezni. Ha valaki az első hármat nem értette, nem csodálom.
A koncertről meg egy kis ízelítő:

enjoy

qpa

megszimatoltam a hangulatát és azt hiszem, jövőre kiveszem az éves rendes szabadságomat és egy hétre beköltözöm a sch-be. Ennyiszer még tényleg nem mutatkoztam be senkinek. Megagigakájk.

gólyatábor

Ami mindig fantasztikus. Írni nem lehet róla, erről csak mesélni lehet. Majd személyesen mindenkinek. A Tengerimalackákkal pedig lassan akár össze is házasodhatnánk, olyan jól megy nekünk. Hát így van ez. :)

Jövőhéten meg kezdődik a suli. Furi lesz.

fejbeverős hétvége

Előszöris a mávot verném fejbe. Megmondom miért. Tiszakécskére akartunk pénteken eljutni, 17.33-as vonattal mentünk szolnokig. Már az elején cseles volt, mert tíz perccel az indulás előtt kiírták, hogy a tízes vágányról indul. Aztán feltűnt nekünk, hogy a tízesről elszállíngóztak az emberek...megnéztük megint: 14-es vágány, és az indulást is módosították 17.38-ra. 44-kor el is indultunk. Fasza. Ráadául abban a hülye nyugatiban nem lehet hallani a bemondót. Aztán feltűnt, hogy kissé lassan megyünk, mivel egy óra elteltével is csak ferihegyen voltunk még. Be is értünk szolnokra, ahol közölték, hogy innen tiszakécskére már nemnagyon, sőt nagyon nem megy vonat. Meg busz se. Beültünk az orient expressz nevű becsületsüllyesztőbe és búsúltunk. Meg vártuk, hogy szegény Era megérkezzen az autóval. Ráadásként még egy óriási viharba is keveredtünk útközben, úgyhogy az utat sem láttuk. de azért mi kemények vagyunk, így is lejutottunk, hogy az univerzum összeesküdött ellenünk.
Aztán a ház vert engem fejte néhányszor. Mert ha kicsi vagy, akkor kevésbé számítasz rá, hogy valami olyan alacsonyan van, hogy a fejedet bántsa. Hát itt volt.
Aztán a pia vert fejbe.
És ha tehetitek, akkor ne vágjatok léket a dinnyébe és ne csurgassatok bele fél liter vodkát, mert nem lesz finom.
Amúgy nagyon jól éreztem magam.
Jaj és nagyon büszke vagyok magamra, mert nem gyokos létemre tudtam, hogy mi az a BABAKISZEDŐ :))) és semmi köze a gyerekekhez

apa, kezdődik!

Eljött bizony az intenzív gólyatáboros készülődés ideje, megyünk tiszakécskére hétvégére. Fel is kell ám készülni, 76 gólyát vettek fel. Sokan leszünk. OMG. Jövőhéten írjuk a leveleket (ami sztem a legviccesebb része az egésznek), szervezem a pólónyomást :)
A volt csoporttársam is ráizgult a tárgyfelvételre, hogy járjunk együtt anatra. Hát jó, igaza van, el kell kezdeni készülni erre is. Meg át kéne olvasni a tananyagot is...OMG mégegyszer.
Tegnap Mr. Lovernél voltunk szalcsipörcsizni. Biciklivel küzdöttem fel magam a hegyre, ami eleinte jó ötletnek tűnt, utána meg tök jól éreztem magam, de amikor a tábla szerint 15%-os emlekedőn szenvedtem, akkor elgondolkodtam, hogy fogok-e hányni vagy nem. Mert persze nulla edzettséggel kell ennek nekivágni. Okos dolog.
A Tengerimalackáimtól pedig négy kardvirágot, meg egy színes gombostűkészletet kaptam névnapomra. Hát nem cukik?
Bogyósgyümölcs tegnap becuccolt, olyan indokolatlan dolgokat is hozott, mint pl. a szárnyas tehén. Szép világunk lesz szeptembertől. És most vettem észre, hogy a koponyák beköltöztek a középső polcra. Kúl.

praha part 3

A harmadik nap visszamentünk a várhoz (vagy kastély vagy mi a tök) korán reggel (értsd: 9), mert előző nap megrettentünk a nagy sortól a St. Vitus katedrális előtt. Szóval reggel odaértünk és ugyanakkora sort találtunk. Fasza. Nem tudom, hogy a prágaiak hogyan bírják ezt a sáskajárást, de nekünk nagyon hamar elegünk lett a sok buta turistából. Amikor a holokauszt emlékszobor mellé állva mosolyogva fényképezkednek vagy amikor a templomban a keresztre feszített Jézus előtt kitárt karral pózolnak, az kiveri a biztosítékot. A vár (kastély?) nem nyerte el a tetszésünket. Ez inkább egy épületkomplexum különböző stílusú épületekből összegyúrva, de nagy katyvasz az egész. Három udvar van, a harmadikba odapottyantottak egy nagyon szép, de abszolút oda nem illő gótikus katedrálist. Olyan, mintha repülőgépről ejtették volna le. Ráadásul szegény annyira be van oda szorítva, nem érezheti magát túl jól. Úgy döntöttünk, hogy ez minket annyira nem érdekel, a katedrálisba bementünk, az gyönyörű volt, illetve meg akartuk nézni az arany utcácskát, de azt éppen renoválták. Nagyon. Bár az igazat megvallva azt is láttuk, mert Bogyósgyümölcs mindenáron be akart menni egy játékkiállításra, aminek az ablakából pont ráláttunk az utcára. Tényleg szép.
Aztán érdekelt volna még minket a zsidó negyedben a régi zsidó temető, meg a spanyol zsinagóga. De. Csak egyben lehetett jegyet kapni a négy zsinagógára és temetőbe. Három okból nem vettünk: rohadt drága volt, nem voltunk az összesre kíváncsiak és elvből nem fizetünk azért, hogy megnézzünk egy temetőt. Milyen már az????
Viszont. Leteszteltük a turkálókat és örömmel jelentem: ugyanaz a helyzet, mint itthon. Csak nincs olyan sok, de ki lehet fogni a jó turikat. Vettem is egy ruhát ;) De megdőlt a hipotézisünk, hogy a csehek azért nem tudnak öltözni, mert nincs honnan. Szóval mostmár el kell hinnünk, hogy egyszerűen nincs ízlésük. De tényleg csak elvétve láttunk jólöltözött helybélit. Jártunk egyedi tervezésű ruhákat áruló boltban, nagyon fasza kis ruhakölteményeket és kiegészítőket láttunk. És persze hoztunk 120 forintos knédlit a tecsóból.
Prágát meg inkább helybéliként éltük meg, nem turistaként.
Utolsó este a vendéglátónk (Miguel, egy spanyol srác, aki hat éve él prágában) csinált nekünk nagyon finom salátát, megittuk az aszút, amit vittünk neki, kedves kis vacsi volt. Szegénykém nagyon kis magányosnak tűnt, pedig nem rossz bőr, sőt kedves srác. Olyan furcsa volt az a lakás, pedáns rend, tisztaság, minimális design. Nem volt kép a falon, nem volt növény, nem volt semmi egyedi, úgy tűnt, mintha most másolták volna ki egy ikea katalógusból. De azért volt a kád mellett két gumikacsa ;)
Ezután belevetettük magunkat prága nem létező éjszakai életébe. Kaptunk néhány tippet, hova érdemes menni. Megtaláltuk azt a helyet, amit Miguel ajánlott nekünk, de nem volt szimpi. Gondoltuk, ha már egy csomót spóroltunk kaján és tömegközlekedésen, akkor miért ne ihatnánk a főtéren egy sört. De az összes étteremnek be kell zárnia éjfélkor (???), úgyhogy nem tudtunk. Szerencsére, mert rájöttünk, hogy a pénztárcám a lakásban hagytam és nálam volt a maradék korona. Így jártunk. Ribizli kifeküdt a térre, én kiültem. Egyszercsak megjelent egy olasz hapsi (Luigi) egy fényképezőgéppel és áradozott milyen szépek vagyunk, csinálhat-e rólunk képeket. Mondtuk, hogyne. Nagyon szép képek készültek:). Aztán meghívott minket egy pizzaszeletre, két sörre, kaptunk rózsákat is. Kitartott nők lettünk egy éjszaka erejéig. Csak az zavart, hogy egyre lejjebb kerül a pánt a vállamon, szegény Bogyósgyümölcs dekoltázsát pedig zavartalanul bámulta. Amikor meg diszkóba invitált minket, bölcsen leléptünk. Azt hiszem méltó véget ért a prágai utazásunk. Hát ha még a képeket is megkapjuk...

A non plus ultra pedig, hogy a fantasztikus négy nap után az állomáson vártak minket:). Azt tudtam, hogy Bogyósgyümölcs elé kijönnek, csak sejtettem, hogy Mr. Lover is ott lesz. És ott volt. Taxival jöttünk haza. Hozott kajcsit is. Nagyon nagyon jó érzés volt, hogy ott várt, amikor megérkeztem. :)))

a meggyek nem futnak el

Nem ám, sőt ragaszkodnak, úgy kell őket bottal megpiszkálni, hogy lejöjjenek a fáról. Régen voltam ilyen koszos.
Az előző hét meg TÉNYLEG megismételhetetlenül jó volt.
Itthon meghalok a melegtől, annyira szeretem én a kis violámat, olyan jó hűvös van benne...megyek is vissza sürgősen.

let's the summer begin

Végre többeknek végetért a vizsgaidőszak, így én is felfrissíthetem szociális kapcsolataimat és megint élvezhetem azt az érzést, amikor nem kell senkinek könyörögnöm, hogy szánjon rám egy kis időt. Még most kényeztetem a családomat egy kis itthon-van-a-kislányunk adaggal, aztán elhúzok, mit a vadliba. Igazából nem is rossz itthon, mert régen volt ilyen sunshine-peace-happiness állapot. Mármár azon gondolkodtam, hogy mégis elmegyek én a kis családommal süttetni a seggemet a tengerpartra, de aztán apa nagyon jól időzítve elvette tőle a kedvemet. Jobb így, érzem.

Mr. Loverrel sokat gondolkodtunk, hogy mennyire is akarjuk nyilvánosan kezelni a dolgainkat a P.Ö.CS.-ben, aztán a vizsgafelejtőn nem igazán foglalkoztunk vele. Úgyhogy tessék, itt van egy olyan helyzet, ami mindig is frusztált és igyekeztem elkerülni (eddig sikerült is), de amikor benne vagyok, érdekes módon nem zavar (legalábbis most, később lehet, hogy más lesz a véleményem). Sőt, nagyon jól alakulnak a dolgok, sosem volt még ilyen, ami ennyire egyértelmű és "folyékony" lett volna. Jajj, nagyon jó.

Holnap csajos nap Ms. Dijonnal, szerdától vasárnapig mély víz, utána...utána meg fogggalmam sincs.
És Ms. Salvadorral nagyon szeretnék már találkozni, de most meg nekem nincs időm...

a spontán esték tiszteletére

Szeretek este kilenckor hívást kapni, hogy lenne-e kedvem menni valahova. Naná. Néha a beugróm viszont nem sikerül jól, például nem szerencsés másokra és mások ipodjára sört önteni. Annak viszont van hangulata, amikor négy felnőtt férfi repinyalókával a szájában politikáról diskurál, amit az odanemillővalahonnanbelecsöppent lány (én) figyelmesen és lelkesen (ámde teljesen inkompetensnek érezve magát) hallgat. (legalább a nyalókában szakértőnek tarthattam magam, nagyon büszke voltam rá, amikor az apámkorabeli fickó elkezdte emlegetni a kojak nyalókát, mint a múlt elveszett értékét abban a hiszemben, hogy bölcsességet mond nekem, de melléfogott, mertbizony nemcsak hogy ismerem, de az a kedvencem, háhhá)
Mindezek után úgy éreztem magam, mint egy egyszerű szőkenő, gondoltam, le kéne lépni. Még szerencse, hogy Bogyósgyümölcs barátnőmmel kifejlesztettünk valamiféle telepátiás képességet, úgyhogy kaptam is tőle a hívást, hogy ráérnék-é véletlenül beülni néhány barátnőjével valahova. Szintén naná. Gyors távozás.
Töprengés az abszurd és izgalmas helyzeten, amiben benne vagyunk nyakig és élvezem, igen élvezem, mert I am twenty és I am in!!!! Szabadság, felfedezés, kísérletezés, meglepetések, édes titkok...
Bevésődésre érdemes pillanatok:

• nyersborsóevés közben mosolygás, ha zsenge szem kerül a fogunk alá és megjegyzés: hmm, édes...
• kockaédereken szörnyülködés
• szép tiszta fehér lapra színes filccel listát írás
• szép estét tervezgetés
• reggel két kedves ember általi ébresztés: Mr. Lover telefonon, Bogyósgyümölcs kávéval és tonhalas szendviccsel
• ágybanreggelizés
• ágyban skins nézés

Mondja a világ: "Ihletet akartál? Nesze, itt van!"
Mai szép mondat: "Dehogynem találkozunk, hát megígértem, maximum nem megyek haza!"
I love you Budapest!

rainmaker

Jobb vagyok, mint az indiánok az esőtáncukkal. Nekem még csinálnom sem kell semmit, csak gondolnom rá és esni fog az eső. Most éppen azért, mert virágokat akartam ültetni. Na jó, Bogyósgyümölcs is segített azzal, hogy szép nyári ruhába öltözött.

Holnap lesz életem első céges bulija (hihetetlen, fantasztikus), biliárdozni megyünk. Illik megverni a főnököt?

a munkamánia kezdete

Nem, azért idáig nem fognak fajulni a dolgok. Bár nem mindennapi, hogy elmegyek dolgozni reggel és amikor odaérek, akkor konstatálom, hogy jééé, háromnegyed kilenc van most, pont egy órával kevesebb, mint kéne. És hogy egy órát még alhattam volna, az abban a pillanatban elég érzékenyen érintett.
Egyébként régen buliztam ilyen jót, pedig kollektíven nem szeretjük az ingyenes koncertet, mint műfajt, de ez most jól sikerült.

1+1 maci= 2 maci

Igen, végre eljutottam parov stelarra (ami fantasztikus volt és igen, az énekesnőt én sem rúgnám ki az ágyamból), még akkor is, ha ezért pécsre kellett utazni. És ha már úgyis oda megyünk, a városnézésnek elég sajátos formáját valósítottuk meg. Volt mezítláb császkálás, polgárpukkasztás, bár az utóbbiban most kivételesen kisebb szerepem volt;). És úgy érzem, eljutottunk pécs legfontosabb helyére.
Aztán belefutottunk az élő könyvtárba, ahonnan nagyon szerettük volna a volt bankrablót kikölcsönözni, de sajnos túl népszerű volt és lemaradtunk róla. De beértük egy pappal (katolikus volt), ami tök jó, mert így utólag belegondolva én még tényleg sosem beszéltem pappal. Nagyon korrekt volt és lelkiismeretes, de vele is sikerült olyan korlátokba ütköznöm, amik miatt képtelen vagyok megérteni az egyházakat és úgy összességében a vallásokat sem. Nem arról van szó, hogy nem tudom elfogadni, vagy felfogni, hogy valakinek bizony sokat ad az, hogy hisz (bár ez nem mindig volt így, de mostanában sokat finomodtam és rengeteg példán keresztül azért lassacskán rájöttem, hogy a sztereotípiák mennyire megtévesztőek és nem szabad rögtön véleményt alkotni, sőt...). Ez egyszerűen csak annyi, hogy egy vaknak sem tudod elmagyarázni, mi az, hogy zöld, én is korlátolt vagyok és képtelen vagyok felfogni mi zajlik egy vallásos emberben. Szomorú.

És ami hihetetlen, hogy a másfél órás ordibálás, az elfogyasztott egy gombóc fagyi és két szál cigi, a pályaudvaron a hidegben eltöltött négy óra ellenére (hatására?) nem fáj a torkom végre. Ki érti ezt?

Azért akármennyire élvezem a szingli-létemet, mégis hiányzik valaki, aki permanensen mellettem van. Nem kell, hogy szerelem legyen, az most nem hiányzik, egyszerűen csak a biztos pont kéne.