2013. július 10., szerda

utálok fõzni

már egy ideje ezzel küszködöm. igazából nem is a fõzéssel van a bajom. ha minden hozzávalót ideraknának elém, akkor nagyon szívesen megfõzném. nade. ki kell találni elõre, mit akarok csinálni, megvenni az alapanyagokat. persze nem egy helyen, mert zöldséget a zöldségestõl kell (különben beletörik az ember foga a paradicsomba), húst is normális helyrõl. speckó hozzávalókat megint máshonnan. már belegondolni is fárasztó, inkább nem eszem semmit. nincs is manapság kedvem enni. ha elémraknak valami finomat, akkor oké. de az sem mindegy. elegem van a rántotthús-fõzelék-gyros tengelybõl. még csak 23 éves vagyok és már nincs türelmem ehhez. mi lesz késõbb?

2012. augusztus 17., péntek

Minek magyarázni?

2 év után végre elértem azt a szintet, hogy nem kezdem el minden futólag megismert embernek megmagyarázni az életem (legalábbis mások számára) legnehezebben megemészthető  részét. Igen, a párkapcsolatomról beszélek. Pedig én csak el akartam mondani az embereknek, hogy mennyire boldog vagyok és hogy lehet máshogy is csinálni. De sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezt nagyon kevesen értik meg és általában a beszélgetés végén engem néznek hülyének. Van itt (Jerevánban) egy román lány, akivel sokat beszélgettünk és majdnem elkezdtem neki mesélni...aztán belegondoltam, hogyha az anyanyelvemen sem tudom az emberek többségének elmagyarázni, akkor angolul esélyem sincs. Úgyhogy hagytam a francba az egészet és ezentúl otthon is ezt fogom tenni.

2012. július 10., kedd

ma csinálom a semmit

pedig nem így volt tervezve. tegnap azt beszéltük Mr. Loverrel, hogy meglátogatjuk a nagyiját, elmegyünk az Ikejába, aztán visszaszerzem a lapotopom (vége a kutatásnak, végre valahára). aztán kiderült, hogy Mr. Lover apukája ma akarja felszerelni a napellenzőt az erkélyre...úgyhogy most itt vagyok és várom, hogy végezzenek. kiolvastam egy könyvet, aztán írtam az örményeknek. annyira cuki lány a kontaktom, hogy elmondani nem tudom :)
aztán böngészgettem egy kicsit a neten, elolvastam, amiket linkeltek nekem...nem tudom a többi embernek mikor van erre ideje, nekem nem nagyon szokott, pedig olyan jó sok dolgot lehet találni. néha én is lennék szívesen időmilliomos.

2012. június 5., kedd

fehér melltartóm

eddig még sosem volt. legalábbis olyan igazi. és csodaszámba megy, hogy sikerült vennem. kár, hogy a napszemüvegembe került. otthagytam a próbafülkében és mire visszamentem, már nem volt ott :( DE napszemüveget azért könnyebb venni, ezt be kell látni. végülis megérte a csere.:)
egyébként ha valaki lát 80A-s melltartót, az szóljon. szerintem ez a fogalom nem is létezik... a fehérneműkészítők két széke közül a pad alá estem.

2012. május 20., vasárnap

mastercard

meghallgattam ezt az előbb kicsit hangosan (ezt az számot egyszerűen nem lehet halkan). amint lement, hallom, hogy valahonnan még szól... a felső szomszédomhoz nyilván áthallatszott, gondolom ő is szereti és elkezdte hallgatni. Mastercard pillanat :)

a zoknikkal

mindig csak a baj van.

2012. május 2., szerda

virágokat

ültettem ma. szép egynyáriakat három balkonládába meg három pici cserépbe. meg kivittem a benti növényeket is. végre megint szép lett a lépcső előtti rész. és az a legjobb benne, hogy nem csak én örülök neki, hanem a szomszédok is.

la fanfare en pétard

koncerten voltunk Ms. Salvadorral. amikor arról mesélnek, hogy egy koncerten az emberek kivetkőznek magukból, a színpadra dobálják a fehérneműjüket...na ez ilyen volt. ez a zenekar tudja, hogyan kell az emberekből kihozni az állatot... és ki is hozta. nem lehet ezt az élményt szavakkal elmondani.
aztán három sör után (az első kettőt kitáncoltam magamból) hazabiciklizni Igor hátán, aki úgy suhan, mint a szellő... hát nem is kell több. :)
budapest nyáron sokkal szabadabb! hát még én budapesten.
egyébként ezt a várost úgy ahogy van át kéne költöztetni egy normális országba. ez az egyetlen dolog, amit tényleg szeretek magyarországon. hogy kedden este ilyen bulikba keveredhet az ember...

2012. április 19., csütörtök

már nagyon régen

nem írtam ide, pedig mennyi minden történt. nem fogok ám mindent egyszerre leírni, biztos kimarad majd valami, biztos valami hangsúlyosabb lesz, mint kéne dehát ez van, ilyen a szelektív memória.
most voltunk képzészáró hétvégén, ami fergetegesre sikerült, volt nevetés, sírás, fetrengés, ugrálás, egyszóval minden. a kedvenc részem az volt, amikor a villanypásztorral rázattuk magunkat részegen hajnal hatkor, mert az olyan vicces. annyira belefektettem ebbe minden energiámat, hogy azóta olyan vagyok mint egy zombi, napi 16 órákat alszom, mit alszom, kómázom. de megérte.

múltkor tanulni kellett volna és mit csinál ilyenkor az egyetemista: internetezik. gondoltam megnézem már, milyen is az örmény írás, ha már oda helyezem a székhelyemet augusztusra. hát nem is tudom, hogy van-e rosszabb ennél. az egy dolog, hogy meg kell tanulni a karaktereket, de még a gépelt írás is összefolyik a szemem előtt. mi lesz a híresen gyönyörű és olvasható orvosi írással?
csak, hogy átérezzétek: íme az örmény wikipedia

ja, és láttam egy Smartot, ami rendőrautóként funkcionált. na, azt azért nehéz komolyan venni. de egy autósüldözésnél hátszélben előnye van :)

2012. február 25., szombat

Ebben jó vagyok

Ma kitaláltam az activityben a "méteres kékeres" feladványt. Büszke vagyok magamra.

2012. február 13., hétfő

spanyol viasz

azt találtam én most fel. bizonyám.
merthogy. csináltam finom avokádókrémet, amit botmixerrel a legegyszerűbb pépesíteni. az avokádó fini-mini lett, nem is ezzel van a probléma, hanem a mixer. hát a mixernek nem lehet levenni a fejét és belökni a mosogatógépbe, nem lehet a csap alatt vízsugárba tartani, mert nem fér oda. nehéz is ám a legcsücskéből kiszedni az avokádót, hogy ne rohadjon bele.
na de én ma megvilágosodtam. isteni sugallatot kaptam. jézus megjelent nekem. hát a zuhany! azt oda fordítom, ahova akarom és jó erős a vízsugár. majd a zuhany kiszedi!..... kiszedte.
és nekem CSAK négy évembe telt rájönni.
komolyan mondom, klónozni kéne olyan okos vagyok....

2012. február 9., csütörtök

német

órát sikerült felvennem az egyetemen, aminek örültem, mint majom a farkának. ingyen nyelvtanulás mindig jó, pláne, ha szaknyelv, pláne, hogy imádok nyelveket tanulni, pláne, hogy még kreditet is kapok érte. főnyeremény.
ma volt az első óra, amire el is tudtam menni. ritkán van ám egyetemi órával kapcsolatban ilyen pozitív élményem. összesen 15-en vagyunk a csoportban, pici teremben tanulunk, van egy kedves tanárnénink, aki zabálnivaló és fantasztikus humora van. olyan középiskolás hangulatom volt, nagyon jól éreztem magam.
viszont tudtam ám eddig is, hogy sokat felejtettem németből, de hogy ENNYIT, az azért eléggé szíven ütött.

a mai nap kedvenc félrefordítása: a német tanár mesélte, hogy ő egyszer találkozott a metilénkék (ami egy festék: metilén kék) fordításával, ami így hangzott: die kleine metilänchen /aki nem tud németül: a -chen kicsinyítőképző, tehát a (félre)fordító úgy értelmezte, hogy ez a "metilénke" többes száma. nem is értem, hogy milyen élőlénynek képzelhette el.../ :D

2012. január 29., vasárnap

Múltkor sem értettük a folkhlormüsort...

Elrángatott engem meg a tesómat Gábor (a nagynéném férje) egy buliba. A pendulum djsetre nem mentünk be, mert az nem igazi, helyette eljutottunk valahogy egy retro partyba,  ahol guetta és zoltán erika békésen megférnek egymás mellett és a neoton familia utan rihannát tesznek be... Hát elég szürreális élményben volt részem.
Ennyi ronda embert egy rakáson még nem láttam.
Basszus...

2012. január 23., hétfő

Esküvõk

Három esküvõre vagyok idén hivatalos. Ebbõl kettõ akkor lesz, amikor megyünk síelni. Mégis mennyi volt ennek az esélye, de most komolyan??? Csak én vagyok ekkora lúzer? Mar azt várom, hogy kiderül, hogy a harmadikat kamcsatkán tartják...

2012. január 21., szombat

on board again

nos egy kis intermezzo után ismét visszatértem a valóságba. vizsgaidőszakban mindig úgy érzem, hogy túl sokat vagyok magammal, mégis keveset, be vagyok zárva a fejembe, de mégsincs időm gondolkodni. amikor meg van, akkor sorra gyártom a jobbnál jobb terveket, hogy miket is fogok csinálni, ha vége lesz ennek a borzalomnak. aztán itt volt pl. ez a nap is, amikor csinálhattam volna valamit, mert nem kellett tanulni, de még a tiszta ruhákat is lusta voltam kiteregetni. vizsgák után van a fáradtságnak egy olyan formája, amit nem tudok megmagyarázni, egyetlen tünete van: pisilni is lusta vagyok kimenni.
de az az igazság, hogy hihetetlenül jól esik félévente egyszer egy ilyen napot tartani.
viszont a ruhákat már tényleg ki kell teregetnem, mert már két napja a lavórban vannak. bár lehet, hogy inkább berakom őket megint a mosógépbe, ki tudja mivé váltak a két nap poshadás alatt.

2012. január 7., szombat

A vég nélküli mesék

Mr. Lover szokott nekem mesélni. Nem is akármilyeneket. De Mr. Lover lassan mesél, ráérősen, minden pici részletet elmond. Ezért ezek a mesék azon kívül, hogy érdekesek, hosszúak is. Emiatt megtörténik az is néha, hogy elalszom az esti mese közben. Mindig sajnálom, mert sose fogom megtudni, hogyan végződnek ezek a kedves kis történetek. De nincs annál jobb, amikor reggel arra kelek, hogy bár üres az ágyam, nem egyedül aludtam.