ma csinálom a semmit

pedig nem így volt tervezve. tegnap azt beszéltük Mr. Loverrel, hogy meglátogatjuk a nagyiját, elmegyünk az Ikejába, aztán visszaszerzem a lapotopom (vége a kutatásnak, végre valahára). aztán kiderült, hogy Mr. Lover apukája ma akarja felszerelni a napellenzőt az erkélyre...úgyhogy most itt vagyok és várom, hogy végezzenek. kiolvastam egy könyvet, aztán írtam az örményeknek. annyira cuki lány a kontaktom, hogy elmondani nem tudom :)
aztán böngészgettem egy kicsit a neten, elolvastam, amiket linkeltek nekem...nem tudom a többi embernek mikor van erre ideje, nekem nem nagyon szokott, pedig olyan jó sok dolgot lehet találni. néha én is lennék szívesen időmilliomos.

spanyol viasz

azt találtam én most fel. bizonyám.
merthogy. csináltam finom avokádókrémet, amit botmixerrel a legegyszerűbb pépesíteni. az avokádó fini-mini lett, nem is ezzel van a probléma, hanem a mixer. hát a mixernek nem lehet levenni a fejét és belökni a mosogatógépbe, nem lehet a csap alatt vízsugárba tartani, mert nem fér oda. nehéz is ám a legcsücskéből kiszedni az avokádót, hogy ne rohadjon bele.
na de én ma megvilágosodtam. isteni sugallatot kaptam. jézus megjelent nekem. hát a zuhany! azt oda fordítom, ahova akarom és jó erős a vízsugár. majd a zuhany kiszedi!..... kiszedte.
és nekem CSAK négy évembe telt rájönni.
komolyan mondom, klónozni kéne olyan okos vagyok....

ambivalens napok legambivalensabbika

- ami kezdődött azzal, hogy reggel kicsit elaludtam (plusz még Mr. Loverre is a frászt hoztam), ezért egy órát késtem a gyermekjólétiből meg a családsegítőből, ahol a stressz kutatáshoz az emberekről gyűjtjük a szívfrekenciát és a kortizolszintet. negatív
- aztán szerencsére nem lett belőle gebasz, szokásosan rendesek voltak, végülis láttak már rosszabbat... pozitív
- megvettem végre a zokostelefonomat. pozitív
- két kávé ellenére is egész nap álomkóros voltam. negatív
- leadtam a cseregyakorlat-pályázatomat. pozitív
- elbasztam a napomat a fent említettekkel és se erőm, se időm, se kedvem nem maradt mikrobit tanulni. negatív
- Mr. Lover itthon volt, amikor hazaértem. pozitív++
- viszont nem alszik itt. negatív
- megkaptam a kutatáshoz a szerződést, amin bruttó 185.000Ft (nettó 125.000- mért személyenként 5000) állt. pozitív+++
- és úgy tűnik, hogy télvíz idején csőrepedés van a bojler alatti szakaszon. NEGATÍV++++ FUCK


és mert vicces kedvemben vagyok: nyálminták vannak a fagyasztómban

nem tudok dönteni

van ez a nyári gyakorlatom, amit külföldön szeretnék megcsinálni. az egyesület, amelyik szervezi a cseregyakorlatokat, nemrég küldte ki a pályázható országok listáját. nyilván nem én leszek az első, aki választhat közülük (rangsorolás után sorban lehet országot választani), de még így is nagyon nehéz bökni egyre. szállást és hétközben napi egy étkezést biztosítanak 35.000 JMF fejében, de az utazást önállóan kell intézni. ilyen országok csiklandozzák a fantáziámat: Grúzia, Örményország, Libanon... ezek azok, ahova nem ugrik el az ember csak úgy nyaralni, máshogy nem hiszem, hogy eljutnék ezekre a helyekre. csak az a bökkenő, hogy Libabonba pl. 110.000 körül van a repjegy, ezt viszont egy kicsit nehéz lenne letolni a szüleim torkán.
vannak még ilyenek, hogy Brazília, Mexikó, Indonézia, Kuwait, nyilván ezek szóba sem jöhetnek. de a fenti három ország nem hagy békén.
aztán vannak kevésbé egzotikus ámde annál érdekesebb helyek is: Finnország, Litvánia, Lettország, Törökország. meg a szokásos európai eresztés: lengyel, cseh, szlovén, portugál, spanyol, olasz, de az a bajom, hogy ezekre a helyekre egyébként sem nehéz eljutni. Oroszországba is elmennék, csak az a bökkenő, hogy csak országot nyerünk el, nem várost. elég ciki lenne, ha kiraknának a tajga közepére...
hát ez van. szerintem holnap kikérem Ms. Salvador véleményét, mégis ő az én nagy világutazó barátnőm...

Qpa 20kibaszott11

az esemény, ahol egy hétig ittam és egyszer sem hánytam.
ahol permanensen 12 órán keresztül voltam részeg.
ahol Mr. Lover megivott 123 sörfelest (több, mint hat liter sör) 123 perc alatt és 120 kilós embereket ivott az asztal alá. persze ezután én ápoltam, hazahoztam és nagy egyéni sikernek könyvelem el, hogy még másnapos sem volt. pedig azt hittem, hogy túl sem éli.
ahol gumicsizmában, koszos farmerban, alkoholszagúan jutok be az opera nagytermébe, éppen akkor, amikor a művészek meghajolnak.
ahol laptopot gyújtunk fel (kevésbé volt büdös, mint a tavalyi nyomtató).
ahol Parókás (???) Miki néven beírok egy srácot a telefonomba, egyikünk sem szomjas már és másnap kapok egy sms-t, hogy random számot talált a mobiljában, jófej lány vagyok-e és érdemes-e velem megismerkedni. azóta sem tudjuk, miért parókás.
ahol kicsavarjuk a szavakat.
ahol kicsavarjuk a májunkat.
ahol tábortűzön sütünk palacsintát.
ahol 6,6 alatt iszom a sört.
ahol jövőre akkor is bejutok a százas sörváltóba, ha a fene fenét eszik.
ahol fantasztikusan éreztem magam.
és ahol VESZTETTEM!

néha fárasztó

, hogy minden egyes szavamra figyelnem kell, pedig nekem ez köztudottan nem az erősségem. de legalább szólnak

miért jó ez nekem?

nem jó, az biztos, de azért összegyűjtöm a "pozitív" oldalait, hátha jobban fogom érezni magam tőle
-el tudok menni képződni a lovagrendbe
-több időt szánhatok az énektanulásra (végre)
-több időm lesz tanulni: ennek örülök is meg nem is
-nem tűnik el két hétvégém a semmibe: nem kell időutaznom, hogy tudjak dolgozni
-->összességében több időm lesz

örülök neki? nem annyira

csurig

tele van az agyam, egy betűvel többet sem tud már ma befogadni...de kap dicséretet, mert ma ügyes volt :)

elszoktam én ettől

idén a tanatológia kurzus olyan dolgot művelt velem, amitől az utóbbi években elszoktam. Felkeltette az érdeklődésemet. És ez nagy szó. Két és fél év után végre találtam valamit, ami érdekel az egyetemen. Pedig már letettem róla. Az egyetlen dolog, amit tenni kellett a kredit megszerzése érdekében: írni egy beadandót. Nem hosszút, 3-5 oldalt. Megadtak témákat és a véleményünkre, egyéni érdeklődésünkre voltak kíváncsiak. És igen, jól hallottam: a véleményünkre. Hát ez hihetetlen. Ilyen szépet még nem mondtak nekem ezen az egyetemen.
És ma éjszaka megírtam. Megszületett a nagy mű. Sokáig ért. Sőt, még könyvtárban is voltam. A raktárból kértem ki az orvosi hetilapot. És alkothattam. Meg is szaladt kicsit a kezem, 8 oldal lett, büszkén jelentem. És megérte reggel felkelni, pedig akkor nem tűnt úgy.
Magtud, köszönöm.
(azért figyelitek, hogy a legszomorúbb téma adja nekem a legnagyobb örömet)

ejj, megint reggel van este

a reklám helye

ma éjjel nem volt jobb dolgunk (lett volna), mint régi magyar reklámokat és condomreklámokat nézzünk a jútúbon. De a legviccesebb akkor is az, amikor Luka prüszköl az étcsokitól, mert allergiás a kakaóra :)
És a mai kategórianyertesek a következők:




szörnyű

ilyet is tudok

beszélgettem ma nagyon viccesen a szimplában egy süket amerikaival angolul. Nem volt könnyű, de megértettük egymást. A P.Ö.Cs.ben meg az én módszerem szerint ment a feliratkozás. Örül a pici szívem, maradandót alkottam (vagy valami olyasmit) :)))

ellopták a biciklim

az andersen elől. Ennél már csak az szomorúbb, hogy én meg egy idegen biciklivel jöttem haza. Úgy történt, hogy italoztunk a volt gyakvezemmel, a végére már csak négyen maradtunk, éjjel fél kettő fele elindultunk haza. Azaz indultam volna, amikor konstatáltam, hogy volt bicikli, nincs bicikli, amin erősen kiborultam. A többiekben is volt már pia, bennem is...ott volt egy bicikli, ami nem volt lekötve. Én persze tiltakoztam, hogy nem lopok biciklit, aztán elhozták ők...szóval azt vettem észre, hogy lett itthon egy bicikli, ami nem az enyém, cserébe a másé. Úgyhogy most próbálom visszajuttatni a gazdájának, ha valaki tud valami jó módszer, szóljon.

gólyatábor

Ami mindig fantasztikus. Írni nem lehet róla, erről csak mesélni lehet. Majd személyesen mindenkinek. A Tengerimalackákkal pedig lassan akár össze is házasodhatnánk, olyan jól megy nekünk. Hát így van ez. :)

Jövőhéten meg kezdődik a suli. Furi lesz.

things are changin'

Hazavittem Mr. Lovert. A családom lájkolta. Anyával annyira jól kijöttek, hogy második este anya a 16 évesen készült aktképeit mutogatta neki. Hát én eddig is tudtam, hogy szokatlan és perverz a családom, meg úgy egyébként én is, Mr. Loverről nem is szólva, de ez nekem is igen érdekes helyzet volt.
A violából meg átmeneti szállás lett, beköltöztek a Tengerimalackáim, az egyik itt is marad egy ideig, a másik szeptembertől megy vissza koliba. Végre vége a nagy egyedüllakásnak. Aminek nagyon nagyon örülök, mert már untam a banántot. Szóval most horribilis indokolatlan mennyiségű cucc van itt.
És épp most toppant be Luka 7mm-es hajjal, amibe még minta is van nyírva. :D Nem semmi. Bogyósgyümölcs sikítani fog.
Jaj és nagyon szép nadrágnak lettem a gazdája.

praha part 2

Sok-sok dolog került ma megállapításra. Prága a száz random torony, az ezer katicabogár és a végtelen mennyiségű indokolatlan buta állatka városa. A tömegközlekedésen a jegyet időtartamra veszed és nem kell állandóan újat lyukasztgatni, ezt barátságosnak találtuk. Ráadásul hétvégén 75 perc helyett 90 percig utazhatsz, mert a járatok ritkábban járnak...hát nem cuki? A biciklisek elvétve mutatták meg a magukat, bár nem tartottuk nagyon hegyes-völgyesnek a várost, de a macskakövek pöppet rázhatnak. Szóval non-bike-friendly-nek nyilvánítottuk. A zebráknál a zöld nagyon rövid és cseles módon nem villog mielőtt visszavált pirosra. Gyorsan vált és hirtelen, nem jó párosítás. Mindent jeleznek, mindent bemondanak :). Kedvencünk a lift, ami abban a házban van, ahol lakunk: bemondja a szinteket, ráadásul egy megfejthetetlen dologgal is szolgál--> lehajtható szék van benne, de nem értjük, arra a néhány másodpercre minek...de azért aranyos.
A város nagyon kedves és otthonos, szívet melengető és rendezett. Nagyon hamar otthon érzed magad benne. A legjobb barátaink (gy.k. az útikönyvek) azt mondták, hogy prágában nagyon profin el lehet tévedni, de ezt mi megcáfoltuk. A turistaösztönünkre (a csajainkra-Gréta és Friderika-, akik egyébként együtt kavarnak) hallgatva már nagyszerűen navigálunk térkép nélkül is. Szépen hazasétáltunk, mert úgy döntöttünk, nem költünk tömegközlekedésre, bármennyire barátságos is.
Megmásztunk egy hegyet egy eiffel-torony utánzat miatt, amire végülis nem mentünk fel, mert túl drágának tartottuk a belépőt. Milyen dolog már, hogy belépőt kérnek a kilátásért egy hegy tetejéről, főleg, hogy már láttuk felfelé menet. Ráadásul az az épület úgyis ott lenne.
A fagyi finom.
Jók vagyunk a szuvenírekben.
Nagyban megy a parasztvakítás.
Tecsós knédlit fogunk venni.
Fantasztikus szobrok vannak itt.

Idézet a legjobb barátunktól:
"Jól táplált morva hanákok hevernek hasmánt egy zöld réten, körülöttük hasonlóan gömbölyded angyalkák szakácskodnak, keverik a gombóctésztát, főzik a vajas knédlit, sütik a húst, forgatják zsírjában a ludat és csordítják a sört a boldog létezés mennyei fokán a szilváslepény költészetének szférikus zöngésében."--> ő csak tudja (képleírás a gaszronómiai részben)

a nap, amikor Mr. Lover véletlenül bemutatott a családjának

jún. 31. ;) bizonyám

let's the summer begin

Végre többeknek végetért a vizsgaidőszak, így én is felfrissíthetem szociális kapcsolataimat és megint élvezhetem azt az érzést, amikor nem kell senkinek könyörögnöm, hogy szánjon rám egy kis időt. Még most kényeztetem a családomat egy kis itthon-van-a-kislányunk adaggal, aztán elhúzok, mit a vadliba. Igazából nem is rossz itthon, mert régen volt ilyen sunshine-peace-happiness állapot. Mármár azon gondolkodtam, hogy mégis elmegyek én a kis családommal süttetni a seggemet a tengerpartra, de aztán apa nagyon jól időzítve elvette tőle a kedvemet. Jobb így, érzem.

Mr. Loverrel sokat gondolkodtunk, hogy mennyire is akarjuk nyilvánosan kezelni a dolgainkat a P.Ö.CS.-ben, aztán a vizsgafelejtőn nem igazán foglalkoztunk vele. Úgyhogy tessék, itt van egy olyan helyzet, ami mindig is frusztált és igyekeztem elkerülni (eddig sikerült is), de amikor benne vagyok, érdekes módon nem zavar (legalábbis most, később lehet, hogy más lesz a véleményem). Sőt, nagyon jól alakulnak a dolgok, sosem volt még ilyen, ami ennyire egyértelmű és "folyékony" lett volna. Jajj, nagyon jó.

Holnap csajos nap Ms. Dijonnal, szerdától vasárnapig mély víz, utána...utána meg fogggalmam sincs.
És Ms. Salvadorral nagyon szeretnék már találkozni, de most meg nekem nincs időm...

abszurdizmus

Arról, hogy mi a abszurd (egy szó): Mr. Lover. És élvezem.

it's a beautiful day

Azt hiszem igaza van Mr. Lovernek: néha csak let it flow, mert azok a legjobb dolgok, amik maguktól alakulnak ki. Ez meg tényleg csak elszabadult és éli a maga életét kontroll nélkül. Ígérem, mostmár én sem agyalok többet rajta, pedig kifejezetten hajlamos vagyok rá. De ez most nekem is nagyon tetszik és jólesik.
Az egyedüllakást viszont már lassan kezdem unni. Kérem vissza a pörgést, francba a vizsgaidőszakkal!

összeesküvés

Az évtized legnagyobb összeesküvésének estem áldozatul.
Az egész azzal kezdődött, hogy nagymamám elkezdett értem aggódni, hogy szegény gyerek, nincs elég nagy lábasod, múltkor is milyen kicsiben kellett a húslevest megfőznie. Én ezt akkor annyira nem értettem, mert minek nekem nagy lábas (amiből jelzem kettő is van itthon, teljesen feleslegesen. elismerem, ha a hűtőt olvasztom ki, akkor jól jönnek), nem szoktam én hadseregre főzni. Naiv vagyok, rá kellett jönnöm.
Ugyanis. Anya jött a szokásos munkahelyi happeningjére, amikor is itt tanyázik nálam egy-két napot. Ilyenkor mennek végbe a nagy tárgy-áramlások. Most például hazautazik a tv, meg a sok üres befőttesüveg. Feltűnt viszont, hogy indokolatlanul sok ágynemű leledzik az autóban. Nézem, azért ennyire nem szegényes a készletem, hogy ittalszik két napot és máris három takarót hoz magával. Ekkor kaptam azt az infót, amitől erőteljesen torzult az arcom, miszerint: két hét múlva (15-e körül) kapja magát a pereputty és feljön hozzám pestre vagy három napra. wíííí. Ez azt jelenti, hogy hatan leszünk 37 négyzetméteren(ami 6,17négyzetm./fő), ez néggyel több, mint amire a lakás kalibrálva van. Hatból kettő horkol erőteljesen, ha nagymamámat nem számítjuk bele. Szép az élet.
A legszebb ebben az, hogy nem zavarna, ha

• részt vehettem volna az egyeztetési periódusban és nem tolják az arcomba
• nem egyszerre jönne mindeni, hanem szépen kiscsoportokban
• másik univerzumban élnék

Azért érezhették, hogy túllőttek a célon, mert nagymamám nem merte említeni, hagyta, hogy anya adagolja be nekem. Hátígyállunk.