a sóhajtó buszok

városában jártam, meglátogattuk Ms. Dijont. csaptunk egy kis csajos bulit, áztattuk a fenekünket a welnessben...csodás volt :)
előtte meg talákoztam Mr. Top Gunnnal, akinek sikerült úgy leitatnia, hogy foghatta volna órákig a hajam, mert nem elég, hogy este hánytam, de másnap déltől háromig még ötször. ennyire még sosem voltam másnapos.

Ms. Dijon helyzetéről pedig elmélkedtünk egy jó adagnyit, igazából bennem is csak a szokásos kérdéseket hozta fel: meddig éri meg áldozni a cél érdekében, meddig jó befektetés és mikortól felesleges szenvedés valami... fogós kérdés. a legrosszabb, hogy az ember igazából saját magával vitatkozik ezen, senki mással.

gólyatábor

Ami mindig fantasztikus. Írni nem lehet róla, erről csak mesélni lehet. Majd személyesen mindenkinek. A Tengerimalackákkal pedig lassan akár össze is házasodhatnánk, olyan jól megy nekünk. Hát így van ez. :)

Jövőhéten meg kezdődik a suli. Furi lesz.

fejbeverős hétvége

Előszöris a mávot verném fejbe. Megmondom miért. Tiszakécskére akartunk pénteken eljutni, 17.33-as vonattal mentünk szolnokig. Már az elején cseles volt, mert tíz perccel az indulás előtt kiírták, hogy a tízes vágányról indul. Aztán feltűnt nekünk, hogy a tízesről elszállíngóztak az emberek...megnéztük megint: 14-es vágány, és az indulást is módosították 17.38-ra. 44-kor el is indultunk. Fasza. Ráadául abban a hülye nyugatiban nem lehet hallani a bemondót. Aztán feltűnt, hogy kissé lassan megyünk, mivel egy óra elteltével is csak ferihegyen voltunk még. Be is értünk szolnokra, ahol közölték, hogy innen tiszakécskére már nemnagyon, sőt nagyon nem megy vonat. Meg busz se. Beültünk az orient expressz nevű becsületsüllyesztőbe és búsúltunk. Meg vártuk, hogy szegény Era megérkezzen az autóval. Ráadásként még egy óriási viharba is keveredtünk útközben, úgyhogy az utat sem láttuk. de azért mi kemények vagyunk, így is lejutottunk, hogy az univerzum összeesküdött ellenünk.
Aztán a ház vert engem fejte néhányszor. Mert ha kicsi vagy, akkor kevésbé számítasz rá, hogy valami olyan alacsonyan van, hogy a fejedet bántsa. Hát itt volt.
Aztán a pia vert fejbe.
És ha tehetitek, akkor ne vágjatok léket a dinnyébe és ne csurgassatok bele fél liter vodkát, mert nem lesz finom.
Amúgy nagyon jól éreztem magam.
Jaj és nagyon büszke vagyok magamra, mert nem gyokos létemre tudtam, hogy mi az a BABAKISZEDŐ :))) és semmi köze a gyerekekhez

Keleten a helyzet változatlan?

Megtaláltam a megfelelő célzóvíz mennyiséget, amivel felszínre tudom hozni a bennem szunnyadó biliárdzsenit :)
Többet viszont már nem kellett volna inni, mert

• lelkizős vége lett
• szándékom ellenére elaludtam egy nagyon szép mesén, összemosva az álmot a valósággal, aminek az eredménye, hogy nem igazán tudom, miről beszéltünk valóban Mr. Loverrel és mi volt álom
• későn és ittasan feküdtem le, de korán és frissen kellett volna felkelnem, mivel a nagyapám megkért, hogy segítseg neki az angolban. És persze mindezt hajnali nyolckor igényli.

Megoldás:

• Mr. Lover kap egy sms-t
• én meg visszabújok az ágyikóba és kialszom a fejfájásom

be spontaneous

Érzem, hogy kiabál a szervezetem, hogy pihenjem ki magam, meg legalább egy pici rendszert vigyek az életembe. Már egy kicsit elegem van a lassan egy hónapja tartó torokfájásból.

Ez a couchsurfing egy tuti jó dolog, bár azért nem fogom túlzásba vinni. Gazdagabb lettem egy Jack Johnson albummal, egy iszonyat erős illatú potpourrival és sok sok dolgot megtudtam az USA-ról. Egyébként egy tündéri lány járt nálam, nagyon pozitív élmény volt. És a legjobb, hogy rájöttem, tényleg tudok angolul társalogni és igazából szinte mindent el tudok magyarázni, amit igazán el szeretnék. Furcsa, amikor az ember felismeri, hogy jééé, TÉNYLEG ismer egy idegen nyelvet.

A keddi napom a spontán jól sikerült napok egyike volt. Ez az amikor reggel még nem tudod, mi a csudát fogsz csinálni egész nap, aztán az a vége, hogy hajnali ötre érsz haza és nem egyedül, de nem ám:)
Láttam egy kortárs színdarabot, ami biztos sokkal érthetőbb lett volna, ha nem maradunk le az első húsz percről. Mindenesetre a második fele fantasztikus volt, sosem hallottam még Enyát így feldolgozva. Ez volt az első találkozásom a kortárs színházzal, féltem is tőle rendesen, de jelentem, túléltem, sőt még élveztem is ;)

Ma viszont olyan gasztronómiai élményben volt részem, mint már nagyon régen nem. Hálás köszönet érte Mr. Lovernek. Marika néni kávézóját mindenkinek ki kell próbálni. Akkor hambit kaptam, mint a fejem és töredelmesen be kell vallanom, hogy a Matróz a nyomába sem érhet, sajnos. Igen, megcsaltam a Matrózt, de ez van, ha jobbat talál az ember. Érzékeny búcsút kell vennünk.
Ja és ami tényleg kuriózum, az a fagyis hamburger (????), amit rögtön le fogok tesztelni, amint elmúlik a torokfájásom. Lövésem sincs milyen lehet, de Marika néni szerint finom és én hiszek neki.

A P.Ö.CS.-ben meg lassan talán megtalálom a helyem, most éppen nagyon boldog vagyok, mert jó helyre kerültem és az sem érdekel, hogy a vezetőség milyen érthetetlen hülyeségeket csinál. Szerencsére most épp elég messze vagyok tőlük.

Mr. Racionálissal meg úgy látszik, lassan kezdenek rendeződni a dolgok, este rámírt a fészbúkon, hogy mizu, beszélgettünk egy keveset, konvencionálisat, de legalább kommunikáltunk. Talán mégsem olyan gáz a helyzet, mint gondolom, de lassan azért tényleg le szeretnék vele ülni és komolyan megbeszélni a dolgokat. Ránkférne.

igen, unatkoztam...

Csütörtök este sajnos sokkal jobban sikerült berúgnom, mint szerettem volna. Bár érdekes esszencia volt ez, mert elkezdtem egy sms-t írni Mr. Racionálisnak, hogy "ha már te felhívhatsz részegen, akkor én is írhatok neked sms-t", ám szerencsére annyira részeg voltam, hogy mire sikerült megírnom, végiggondoltam és mégsem tartottam jó ötletnek elküldeni. Bölcs vagyok :)

Továbbá a kétórás megbeszélés után akut P.Ö.CS. undort kaptam, remélem nem csap át krónikusba. Bár pozitív, hogy megint sokat tanultam belőle, még pozitívabb lett volna, ha a legnagyobb tanulság nem az, hogy okosabb, ha befogom a szám. Kicsit úgy érzem, túl hamar láttam bele túl mélyen és ezt így nem lenne szabad ilyen gyorsan. Szívesebben kiélveztem volna még egy kicsit a mézes-mázas felszínt. Olyan szép hazugság.

Ma megtudtam, hogy van olyan virágfesték, amivel a fehér virágokat lehet bármilyen színűre befesteni (kékre, aranyra, ezüstre stb.) és vannak olyan emberek, akik befestetik kékre a flamingóvirágot, mert egy FIÚ ballagására lesz és pirosat azért mégsem vinnének egy FIÚnak. wtf? Ráadásul flamingóvirágot venni, hát... Egy honlapon ezt olvastam most: "Aki ránéz egy flamingó virágra vagy elborzad, vagy egy egzotikus sziget jut eszébe ahol fűszoknyás lányok virágfüzérrel fogadják a turistákat." No én az első kategóriába tartozom.

A hagymalekvárt pedig mindenkinek melegen ajánlom, mert fantasztikusan finom.

Ja és ma hosszú idő után megint láttam a legaranyosabb reklámot:

1 pohár lassan fogyó bor, 1 szál gitár, 1 Harcsa Veronika...fantasztikus.
Az este hangulatát csak fokozta, hogy hosszú idő után megint úgy értem haza, hogy nem volt üres a lakás, sőt még finom, friss vacsi is fogadott. Különösen jól esett azonban, hogy rajtam kívül még négy ember aludt itt éjszaka.
Nem hiányzott viszont a reggel, ami betegen és macskajajosan indult, bár enyhítette a szenvedéseimet, hogy kaptam finom reggelit. A kupiról már ne is szóljunk, de valljuk be, azért hangulatos egyedül szépen lassan eltüntetni az előző este nyomait. Legalábbis én valamiért szeretem.
A vodkás gumicukor meg még mindig nagyon sunyi dolog. :)