Qpa 20kibaszott11

az esemény, ahol egy hétig ittam és egyszer sem hánytam.
ahol permanensen 12 órán keresztül voltam részeg.
ahol Mr. Lover megivott 123 sörfelest (több, mint hat liter sör) 123 perc alatt és 120 kilós embereket ivott az asztal alá. persze ezután én ápoltam, hazahoztam és nagy egyéni sikernek könyvelem el, hogy még másnapos sem volt. pedig azt hittem, hogy túl sem éli.
ahol gumicsizmában, koszos farmerban, alkoholszagúan jutok be az opera nagytermébe, éppen akkor, amikor a művészek meghajolnak.
ahol laptopot gyújtunk fel (kevésbé volt büdös, mint a tavalyi nyomtató).
ahol Parókás (???) Miki néven beírok egy srácot a telefonomba, egyikünk sem szomjas már és másnap kapok egy sms-t, hogy random számot talált a mobiljában, jófej lány vagyok-e és érdemes-e velem megismerkedni. azóta sem tudjuk, miért parókás.
ahol kicsavarjuk a szavakat.
ahol kicsavarjuk a májunkat.
ahol tábortűzön sütünk palacsintát.
ahol 6,6 alatt iszom a sört.
ahol jövőre akkor is bejutok a százas sörváltóba, ha a fene fenét eszik.
ahol fantasztikusan éreztem magam.
és ahol VESZTETTEM!

meglepi

névnapom alkalmából Mr. Lover egyszercsak megjelent itthon (a faluban). annyira meglepődtem, hirtelen nem is tudtam felfogni :). ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna. :)))

most megveregetem a vállam

sokkal jobban viselem ezt a hetet, mint gondoltam. lehet, hogy tényleg megtanultam végre tanulni? ideje volt már.
ma meg együtt aludtunk Mr. Loverrel délután két órácskát. kapcsolatunk fénypontja a délutáni alvás. szép
ja és azt álmodtam, hogy egy kicsit átszerkesztettem a blogot. nehéz dolog ez, olyan, mint a hajszín. úgy szeretnék még többet kipróbálni, de a francba is, ezt a színt úúúgy szeretem...

2 óra

-->15 perc :(

hétvége

valószínű, csak később fogok rájönni, hogy mekkora áldozat volt Mr. Lovernek, hogy elbaszott velem otthon egy hétvégét. de azt tudom, hogy nagyon kellett már és jólesett a pici lelkemnek. remélem azért az övének is :)
ezenkívül nagyon büszke vagyok magamra, mert nagynénémnek sikerült kitalálnom a vágyaiban szereplő szülinapi ajándékot, de pont telibe. azért még mindig egymásra vagyunk mi hangolva, kétség sem fér hozzá.

pillanatok

tegnap kicsit nagyon megviselt, hogy Mr. Loverrel megint csak két órára találkozunk, azt is 3-4 naponta. Mielőtt itthagyott volna, mutatott egy videót, amit azóta legalább tízszer néztem meg. Jajj, és nagyon szép és nagyon jólesett, de csak mégjobban sírtam miatta.

egy este-egy harisnya

végre két év után megint eljutottam egy olyan gólyabálba, ahol nem dolgoztam végig az egész estét. De úgy láttam a P.Ö.CS.-ösök nagy része ezért jött el. Bort kóstoltunk, Mr. Loverrel szerepet játszottunk, aztán meg éjjel ötkor szeretkeztünk a halászbástyában. Jó volt a buli, no.

planned

ma tervezetten meghódíthat Mr. Lover. Külön érkezünk, nem ismerjük egymást.
A nagy bánatom nekem a kapcsolataimmal, hogy általában felcserélem a sorrendet és sosincs "nagy találkozás", flörtölés. Vagy hosszabb ismertség után kerülünk össze (Mr. Racionális), vagy más síkon kezdjük az ismerkedést, aztán valahogy együtt maradunk (Művész úr, Mr. Lover). Sosem volt még olyan, hogy találkoztam valakivel, szimpatikusak lettünk egymásnak, aztán randi1, randi2....randiX és jéé, járunk. Szóval legalább az elejét próbáljuk ki.
És nem, nem unatkozom.

kicsúszott

megint az irányítás a kezeim közül. Megint az van, mint ami egy évvel ezelőtt, ami egy kicsit ijesztő. És nem akarok megint a fiúmmal lakni. Bármennyire is nehezebb akkor összeszervezni az életünket, egyszerűen nem akarom, hogy belesüppedjünk a hétköznapokba, ha velem lakik, akkor viszont óhatatlanul ez fog történni. Ha együtt vagyunk, legyünk együtt száz százalékosan. Nem jó ez így.

nem így terveztem

Hétfőre előre megvolt a program: jól elmegyek kispál koncertre. Aztán Ms. Salvador megemlítette, hogy kiss erzsi lesz a kobuciban, hát jó legyen az, úgysem vágyom arra a nagy tömegre. Aztán kiderült, hogy kiss erzsi drága kedden játszik. Helyette valami ótvar dolog volt, nem is maradtunk sokáig. Mikor elindultunk, hívott Mr. Lover, hogy mégsem megy oda, ahova akart, ezért otthon maradt és hogy nem lenne-e kedvem felnézni hozzá, hamár utána egy hétig valszeg nem látjuk egymást. De volt, mert éppen arra jártam. felpakoltam a biciklit a buszra (mert a sofőr rendes volt, bizony), a maradékon meg feltekertem. Jó döntés volt, nagyon fasza kis este lett. Mr. Lover bátyja meg jó fej. Csak furi egy kicsit, de hát ez van. Én azért bírom a búráját.

things are changin'

Hazavittem Mr. Lovert. A családom lájkolta. Anyával annyira jól kijöttek, hogy második este anya a 16 évesen készült aktképeit mutogatta neki. Hát én eddig is tudtam, hogy szokatlan és perverz a családom, meg úgy egyébként én is, Mr. Loverről nem is szólva, de ez nekem is igen érdekes helyzet volt.
A violából meg átmeneti szállás lett, beköltöztek a Tengerimalackáim, az egyik itt is marad egy ideig, a másik szeptembertől megy vissza koliba. Végre vége a nagy egyedüllakásnak. Aminek nagyon nagyon örülök, mert már untam a banántot. Szóval most horribilis indokolatlan mennyiségű cucc van itt.
És épp most toppant be Luka 7mm-es hajjal, amibe még minta is van nyírva. :D Nem semmi. Bogyósgyümölcs sikítani fog.
Jaj és nagyon szép nadrágnak lettem a gazdája.

instant káosz

Az a gáz, hogy Mr. Lover hiába lakik itt gyakorlatilag két napja, inkább átmeneti szállásra hasonlít a rendszer. Bár a tegnapra nem lehet panasz, két filmet is megnéztünk. :)
De azt hiszem jól reprezentálja a helyzetet, hogy tegnap kétségbe estünk, ajajj, elfilmeztük az időt és már NEGYEDTIZENKETTŐ, tízkor már csucsukálnia kellett volna, hogy másnap ne ájuljon ki a műtőben...nembaj, csináltam neki reggel finom szendvicset, kapott túró rudit is. Megint anyuka vagyok.
Az viszont nagyon jól esett, amikor éjjel felriadva a rémálmomból ott volt mellettem és átölelt. Nem is kell ennél több.

praha part 3

A harmadik nap visszamentünk a várhoz (vagy kastély vagy mi a tök) korán reggel (értsd: 9), mert előző nap megrettentünk a nagy sortól a St. Vitus katedrális előtt. Szóval reggel odaértünk és ugyanakkora sort találtunk. Fasza. Nem tudom, hogy a prágaiak hogyan bírják ezt a sáskajárást, de nekünk nagyon hamar elegünk lett a sok buta turistából. Amikor a holokauszt emlékszobor mellé állva mosolyogva fényképezkednek vagy amikor a templomban a keresztre feszített Jézus előtt kitárt karral pózolnak, az kiveri a biztosítékot. A vár (kastély?) nem nyerte el a tetszésünket. Ez inkább egy épületkomplexum különböző stílusú épületekből összegyúrva, de nagy katyvasz az egész. Három udvar van, a harmadikba odapottyantottak egy nagyon szép, de abszolút oda nem illő gótikus katedrálist. Olyan, mintha repülőgépről ejtették volna le. Ráadásul szegény annyira be van oda szorítva, nem érezheti magát túl jól. Úgy döntöttünk, hogy ez minket annyira nem érdekel, a katedrálisba bementünk, az gyönyörű volt, illetve meg akartuk nézni az arany utcácskát, de azt éppen renoválták. Nagyon. Bár az igazat megvallva azt is láttuk, mert Bogyósgyümölcs mindenáron be akart menni egy játékkiállításra, aminek az ablakából pont ráláttunk az utcára. Tényleg szép.
Aztán érdekelt volna még minket a zsidó negyedben a régi zsidó temető, meg a spanyol zsinagóga. De. Csak egyben lehetett jegyet kapni a négy zsinagógára és temetőbe. Három okból nem vettünk: rohadt drága volt, nem voltunk az összesre kíváncsiak és elvből nem fizetünk azért, hogy megnézzünk egy temetőt. Milyen már az????
Viszont. Leteszteltük a turkálókat és örömmel jelentem: ugyanaz a helyzet, mint itthon. Csak nincs olyan sok, de ki lehet fogni a jó turikat. Vettem is egy ruhát ;) De megdőlt a hipotézisünk, hogy a csehek azért nem tudnak öltözni, mert nincs honnan. Szóval mostmár el kell hinnünk, hogy egyszerűen nincs ízlésük. De tényleg csak elvétve láttunk jólöltözött helybélit. Jártunk egyedi tervezésű ruhákat áruló boltban, nagyon fasza kis ruhakölteményeket és kiegészítőket láttunk. És persze hoztunk 120 forintos knédlit a tecsóból.
Prágát meg inkább helybéliként éltük meg, nem turistaként.
Utolsó este a vendéglátónk (Miguel, egy spanyol srác, aki hat éve él prágában) csinált nekünk nagyon finom salátát, megittuk az aszút, amit vittünk neki, kedves kis vacsi volt. Szegénykém nagyon kis magányosnak tűnt, pedig nem rossz bőr, sőt kedves srác. Olyan furcsa volt az a lakás, pedáns rend, tisztaság, minimális design. Nem volt kép a falon, nem volt növény, nem volt semmi egyedi, úgy tűnt, mintha most másolták volna ki egy ikea katalógusból. De azért volt a kád mellett két gumikacsa ;)
Ezután belevetettük magunkat prága nem létező éjszakai életébe. Kaptunk néhány tippet, hova érdemes menni. Megtaláltuk azt a helyet, amit Miguel ajánlott nekünk, de nem volt szimpi. Gondoltuk, ha már egy csomót spóroltunk kaján és tömegközlekedésen, akkor miért ne ihatnánk a főtéren egy sört. De az összes étteremnek be kell zárnia éjfélkor (???), úgyhogy nem tudtunk. Szerencsére, mert rájöttünk, hogy a pénztárcám a lakásban hagytam és nálam volt a maradék korona. Így jártunk. Ribizli kifeküdt a térre, én kiültem. Egyszercsak megjelent egy olasz hapsi (Luigi) egy fényképezőgéppel és áradozott milyen szépek vagyunk, csinálhat-e rólunk képeket. Mondtuk, hogyne. Nagyon szép képek készültek:). Aztán meghívott minket egy pizzaszeletre, két sörre, kaptunk rózsákat is. Kitartott nők lettünk egy éjszaka erejéig. Csak az zavart, hogy egyre lejjebb kerül a pánt a vállamon, szegény Bogyósgyümölcs dekoltázsát pedig zavartalanul bámulta. Amikor meg diszkóba invitált minket, bölcsen leléptünk. Azt hiszem méltó véget ért a prágai utazásunk. Hát ha még a képeket is megkapjuk...

A non plus ultra pedig, hogy a fantasztikus négy nap után az állomáson vártak minket:). Azt tudtam, hogy Bogyósgyümölcs elé kijönnek, csak sejtettem, hogy Mr. Lover is ott lesz. És ott volt. Taxival jöttünk haza. Hozott kajcsit is. Nagyon nagyon jó érzés volt, hogy ott várt, amikor megérkeztem. :)))

reszkessen csak prága

csak eljutunk oda valahogy...mert a pakolás elég lassan megy. Még meg kell párolnom a babot a holnapi útra, mert hiába voltam a tecsóban, csak túrórudit meg aszút vettem, szendvicshez valót nem. Okos dolog. Hajmosás, szöszölés...három órát sem fogok aludni.

Tegnap reggel fél kilenc körül beállított Mr. Lover buli után, szegénynek kiment a fejéből, hogy dolgozom. De nem baj, így legalább kipihente magát, este pedig nem üres lakásba jöttem haza:)))). Sajnos elszoktam már tőle, hogy nem vagyok egyedül a lakásban. Megettük a szokásos sütit, rendeltünk pizzát, beállított Ms. Salvador, csatlakozott Szamóca és kiültünk a dunapartra. Mr. Lover pedig szerzett jeges ásványvizet és játszotta az absztinenst.

change

money. Méghozzá cseh koronát. Csak nekem volt olyan tévképzetem, hogy csehország már jurót használ? Hétfőn irány prága, már van kinél laknunk is. Egy spanyol fotográfus srác, aki ott él hat éve :))). Jó lesz, érzem. Szeretem ezt a couchsurfinget.

Mr. Loverrel meg ezen a héten minimum háromszor találkozunk. Ilyen még csak egyszer volt, az is a nemhivatalos periódusban. Tegnap tipikus hedonista estet tartottunk finom kajával, sok nevetéssel hülye videókon meg filmeken. Bogyósgyümölcs viszont eltűnt az éterben. Már három napja nem beszéltünk. Mi lesz így? Ms. Salvador végre hazaszármazott, még az is lehet, hogy látom prága előtt :)

Az eldugulni készülő lefolyómmal meg nem tudom, mit csináljak. Két lehetőség van: szétszedem a szifont--> ez az olcsóbb, de az undorítóbb, vagy veszek lefolyótisztítót-->drágább, de kényelmesebb. Azt hiszem a másodikat választom, ha nem működik, akkor marad az első opció.

Ma meg varrni fogok.

egy szép hét kezdete

• Nagyot dobott az aktuális hét értékelésén, hogy rögtön az elején másfél napot tölthetek el Mr. Loverrel. Ez egyéni rekord:) 
• Kókuszdió felhívott, hogy bejelentkezik hozzám csütörtökre, mert pesten fog járni. Ez is tetszik.
• Megvettem a buszjegyet prágába. Ez sem utolsó.
• Mr. Loverrel fantasztikusra sikerült életünk első közös rakottkrumplija.
  
• Szerdán filmnézős-hajfestős délutánt tartunk Bogyósgyümölccsel.
  
• És I am a legend: nagyon vicces, hogy a Cés betűtalálkozón rólam beszélnek, de valahogy sejtettem, hogy ez lesz.
  
• Hétvégén meg vár a balaton. Íme a kihívás: elhatároztam, hogy lebarnulok. Meglátjuk.

a nap, amikor Mr. Lover véletlenül bemutatott a családjának

jún. 31. ;) bizonyám

falusi lány vagyok én

Ezt bárki megmondhatja, aki tudja, mit csináltam ma. Tevékeny napom volt mindenesetre.
Szóval kitakarítottam, fát pakoltam, málnát meg ribizlit szedtem (bikiniben...éljen a nyár) és megkopasztottam egy levendulabokrot. Összetűzésbe kerültem a rovarokkal: először egy hangya csípett a nyelvembe, ami még a ribizlire kapaszkodva került a számba, aztán a méhek dongtak körül, amikor leszedtem az orruk elől a levendulát.
És akkor elgondolkodtam rajta, hogyha a levendulára rájárnak a méhek, akkor elvileg levendulaméz is van, nemde? Aztán Bogyósgyümölcs barátnőm felvilágosított, hogy bizony, van, sőt levendulával ugye csokit is ízesítenek (igen, olyat már ettem), meg még sokminden mást, ja és elvileg van a világon levendulalekvár is. Hát én már a hagymalekváron is nagyot néztem, de a levendulalekvárra nagyon kíváncsi vagyok. Vagy akkor a kakukkfüves fagyi után szabadon csináljunk levendulafagyit. Szóval megegyeztünk, hogy mi nagyon szeretünk kísérletezni és nagyon szívesen kipróbálnánk ilyeneket kotyvasztani otthon, de én még meggondolom, hogy milyen szinten szeretném azt a két csokor levendulát dekorációs célokra használni.

Tegnap meg gyönyörű estimesét kaptam megint. De most nem aludtam el rajta. Kár lenne érte.

let's the summer begin

Végre többeknek végetért a vizsgaidőszak, így én is felfrissíthetem szociális kapcsolataimat és megint élvezhetem azt az érzést, amikor nem kell senkinek könyörögnöm, hogy szánjon rám egy kis időt. Még most kényeztetem a családomat egy kis itthon-van-a-kislányunk adaggal, aztán elhúzok, mit a vadliba. Igazából nem is rossz itthon, mert régen volt ilyen sunshine-peace-happiness állapot. Mármár azon gondolkodtam, hogy mégis elmegyek én a kis családommal süttetni a seggemet a tengerpartra, de aztán apa nagyon jól időzítve elvette tőle a kedvemet. Jobb így, érzem.

Mr. Loverrel sokat gondolkodtunk, hogy mennyire is akarjuk nyilvánosan kezelni a dolgainkat a P.Ö.CS.-ben, aztán a vizsgafelejtőn nem igazán foglalkoztunk vele. Úgyhogy tessék, itt van egy olyan helyzet, ami mindig is frusztált és igyekeztem elkerülni (eddig sikerült is), de amikor benne vagyok, érdekes módon nem zavar (legalábbis most, később lehet, hogy más lesz a véleményem). Sőt, nagyon jól alakulnak a dolgok, sosem volt még ilyen, ami ennyire egyértelmű és "folyékony" lett volna. Jajj, nagyon jó.

Holnap csajos nap Ms. Dijonnal, szerdától vasárnapig mély víz, utána...utána meg fogggalmam sincs.
És Ms. Salvadorral nagyon szeretnék már találkozni, de most meg nekem nincs időm...

ilyet is tudok

Eltöltöttem egy délutánt-estét Szamócával, fel voltam készülve, hogy ideális fogyasztót csinál belőlem egy napra, be kell vallani, profin dolgozik a csajszi. Szóval délután fogtam magam, levetettem az igényeimet és elindultam abban a reményben, hogy legalább szerencsém lesz. Nem volt.
Megnéztünk egy jenniferlopezes amerikai nyálat, aztán nekünk ez sem volt elég, átmentünk egy másik plázába sablonhorrorfilmet nézni. Subwayben ebédeltem, kólát vacsiztam és este féltizenegykor bedobtunk még egy jegeskávét, mert hozzánkvágtak egy kupont. Arra azért büszke voltam, hogy a popcornt nem toltam az arcomba. Na jó, egy évtizedben egyszer elfér egy ilyen nap. Talán.
Tegnapelőtt meg elveszítettem a 3Dszüzességem Lukával, megnéztük az avatart. És meglepő módon majdnem tele volt a terem, csodálkoztam is, hogy 1, ennyi lúzer nem látta még (mint mi), vagy 2, többször nézik meg (???).
Szóval az elmúlt néhány napban többször voltam moziban, mint egy év alatt. DE én még mindig a Kossuth mozit akarom vissza. A négyszáz forintos mozizásokat Ms. Salvadorral. Az away from her-t, a sztornót, a faun labirintusát...plíz.
Mr. Lover meg holnap vizsgázik, aztán repül hozzám, már igazán itt van az ideje. Szép dolog a telefon, de azért nem az igazi.