ma csinálom a semmit

pedig nem így volt tervezve. tegnap azt beszéltük Mr. Loverrel, hogy meglátogatjuk a nagyiját, elmegyünk az Ikejába, aztán visszaszerzem a lapotopom (vége a kutatásnak, végre valahára). aztán kiderült, hogy Mr. Lover apukája ma akarja felszerelni a napellenzőt az erkélyre...úgyhogy most itt vagyok és várom, hogy végezzenek. kiolvastam egy könyvet, aztán írtam az örményeknek. annyira cuki lány a kontaktom, hogy elmondani nem tudom :)
aztán böngészgettem egy kicsit a neten, elolvastam, amiket linkeltek nekem...nem tudom a többi embernek mikor van erre ideje, nekem nem nagyon szokott, pedig olyan jó sok dolgot lehet találni. néha én is lennék szívesen időmilliomos.

virágokat

ültettem ma. szép egynyáriakat három balkonládába meg három pici cserépbe. meg kivittem a benti növényeket is. végre megint szép lett a lépcső előtti rész. és az a legjobb benne, hogy nem csak én örülök neki, hanem a szomszédok is.

la fanfare en pétard

koncerten voltunk Ms. Salvadorral. amikor arról mesélnek, hogy egy koncerten az emberek kivetkőznek magukból, a színpadra dobálják a fehérneműjüket...na ez ilyen volt. ez a zenekar tudja, hogyan kell az emberekből kihozni az állatot... és ki is hozta. nem lehet ezt az élményt szavakkal elmondani.
aztán három sör után (az első kettőt kitáncoltam magamból) hazabiciklizni Igor hátán, aki úgy suhan, mint a szellő... hát nem is kell több. :)
budapest nyáron sokkal szabadabb! hát még én budapesten.
egyébként ezt a várost úgy ahogy van át kéne költöztetni egy normális országba. ez az egyetlen dolog, amit tényleg szeretek magyarországon. hogy kedden este ilyen bulikba keveredhet az ember...

nem tudok dönteni

van ez a nyári gyakorlatom, amit külföldön szeretnék megcsinálni. az egyesület, amelyik szervezi a cseregyakorlatokat, nemrég küldte ki a pályázható országok listáját. nyilván nem én leszek az első, aki választhat közülük (rangsorolás után sorban lehet országot választani), de még így is nagyon nehéz bökni egyre. szállást és hétközben napi egy étkezést biztosítanak 35.000 JMF fejében, de az utazást önállóan kell intézni. ilyen országok csiklandozzák a fantáziámat: Grúzia, Örményország, Libanon... ezek azok, ahova nem ugrik el az ember csak úgy nyaralni, máshogy nem hiszem, hogy eljutnék ezekre a helyekre. csak az a bökkenő, hogy Libabonba pl. 110.000 körül van a repjegy, ezt viszont egy kicsit nehéz lenne letolni a szüleim torkán.
vannak még ilyenek, hogy Brazília, Mexikó, Indonézia, Kuwait, nyilván ezek szóba sem jöhetnek. de a fenti három ország nem hagy békén.
aztán vannak kevésbé egzotikus ámde annál érdekesebb helyek is: Finnország, Litvánia, Lettország, Törökország. meg a szokásos európai eresztés: lengyel, cseh, szlovén, portugál, spanyol, olasz, de az a bajom, hogy ezekre a helyekre egyébként sem nehéz eljutni. Oroszországba is elmennék, csak az a bökkenő, hogy csak országot nyerünk el, nem várost. elég ciki lenne, ha kiraknának a tajga közepére...
hát ez van. szerintem holnap kikérem Ms. Salvador véleményét, mégis ő az én nagy világutazó barátnőm...

izgalmasra

sikeredett ez a hétvége. a legnagyobb élményem kétségtelenül a NAGY autó volt, ami szopatott folyamatosan. kezdődött azzal, hogy elsőre nem találtam a kéziféket (bal oldalt volt), aztán az egyest (először kettesből indultam el lejtőn lefelé) nem találtam, nyilván amikor az első kereszteződésben megálltam, muszáj volt megkeresni...:) aztán a sok fordulás, tolatás...jobban ment, mint ahogy számítottam, de így is vicces volt.
megérkeztem Mr. Loverékhez, ott az anyukájával sütöttünk csirkét...Mr. Lover még nem volt otthon. furi volt ez, hogy ő nincs ott, mikor én igen...otthonosan érzetem magam. és ez jó :))
az esküvő nagyon szép volt, a lagzin kifejezetten jól érzetem magam. sok-sok emberrel beszélgettem is. nagyon szeretem Mr. Lover családját, olyan igazi NAGY család (amilyen nekem sosem lesz). volt ott egy házaspár hat gyerekkel (mind lány, gratulálok az apukának). kisbusszal jöttek :)
visszafele meg sikerült azon a hülye MO-n kicsit túlmenni a célon, ezzel együtt 400 kilométert tettem bele abba a szörnyetegbe. bár, nem tagadom, nagyon menőnek éreztem magam, amikor Mr. Lover mondta a többieknek, hogy a barátnője a sofőr. kis lány nagy autóval jár ugyebár :))

a sóhajtó buszok

városában jártam, meglátogattuk Ms. Dijont. csaptunk egy kis csajos bulit, áztattuk a fenekünket a welnessben...csodás volt :)
előtte meg talákoztam Mr. Top Gunnnal, akinek sikerült úgy leitatnia, hogy foghatta volna órákig a hajam, mert nem elég, hogy este hánytam, de másnap déltől háromig még ötször. ennyire még sosem voltam másnapos.

Ms. Dijon helyzetéről pedig elmélkedtünk egy jó adagnyit, igazából bennem is csak a szokásos kérdéseket hozta fel: meddig éri meg áldozni a cél érdekében, meddig jó befektetés és mikortól felesleges szenvedés valami... fogós kérdés. a legrosszabb, hogy az ember igazából saját magával vitatkozik ezen, senki mással.

nyár végre

már egy hete tart, csak elmentem internetmentes környezetbe. kicsi chillout a balaton parton mindig jó.

kertváros

vettem 50 literes virágföldet, meg menő gardénás földtúró lapátot, meg egynyári virágokat. Bogyósgyümölccsel átültettük a szobanövényeket, elültettük a balkonládákba az egynyáriakat. Bogyósgyümölcs meg kivasalta a Szomszédsrác fehér ingeit, mert felvették felszolgálónak a rióba és szegény kétségbeesve jött át, hogy tudunk-e vasalni. tiszta kertváros. a vén nyanyáról nem is szólva. kitavaszodott, beindult a szociális életünk a szomszédokkal.

tavasszal

a hermanban mindig kiültünk a szünetben vagy a lyukas órában a padokra süttetni a hasunkat, meg gyönyörködni a vadszilva virágaiban... ez azért tényleg nagyon hiányzik

gólyatábor

Ami mindig fantasztikus. Írni nem lehet róla, erről csak mesélni lehet. Majd személyesen mindenkinek. A Tengerimalackákkal pedig lassan akár össze is házasodhatnánk, olyan jól megy nekünk. Hát így van ez. :)

Jövőhéten meg kezdődik a suli. Furi lesz.

nem így terveztem

Hétfőre előre megvolt a program: jól elmegyek kispál koncertre. Aztán Ms. Salvador megemlítette, hogy kiss erzsi lesz a kobuciban, hát jó legyen az, úgysem vágyom arra a nagy tömegre. Aztán kiderült, hogy kiss erzsi drága kedden játszik. Helyette valami ótvar dolog volt, nem is maradtunk sokáig. Mikor elindultunk, hívott Mr. Lover, hogy mégsem megy oda, ahova akart, ezért otthon maradt és hogy nem lenne-e kedvem felnézni hozzá, hamár utána egy hétig valszeg nem látjuk egymást. De volt, mert éppen arra jártam. felpakoltam a biciklit a buszra (mert a sofőr rendes volt, bizony), a maradékon meg feltekertem. Jó döntés volt, nagyon fasza kis este lett. Mr. Lover bátyja meg jó fej. Csak furi egy kicsit, de hát ez van. Én azért bírom a búráját.

fejbeverős hétvége

Előszöris a mávot verném fejbe. Megmondom miért. Tiszakécskére akartunk pénteken eljutni, 17.33-as vonattal mentünk szolnokig. Már az elején cseles volt, mert tíz perccel az indulás előtt kiírták, hogy a tízes vágányról indul. Aztán feltűnt nekünk, hogy a tízesről elszállíngóztak az emberek...megnéztük megint: 14-es vágány, és az indulást is módosították 17.38-ra. 44-kor el is indultunk. Fasza. Ráadául abban a hülye nyugatiban nem lehet hallani a bemondót. Aztán feltűnt, hogy kissé lassan megyünk, mivel egy óra elteltével is csak ferihegyen voltunk még. Be is értünk szolnokra, ahol közölték, hogy innen tiszakécskére már nemnagyon, sőt nagyon nem megy vonat. Meg busz se. Beültünk az orient expressz nevű becsületsüllyesztőbe és búsúltunk. Meg vártuk, hogy szegény Era megérkezzen az autóval. Ráadásként még egy óriási viharba is keveredtünk útközben, úgyhogy az utat sem láttuk. de azért mi kemények vagyunk, így is lejutottunk, hogy az univerzum összeesküdött ellenünk.
Aztán a ház vert engem fejte néhányszor. Mert ha kicsi vagy, akkor kevésbé számítasz rá, hogy valami olyan alacsonyan van, hogy a fejedet bántsa. Hát itt volt.
Aztán a pia vert fejbe.
És ha tehetitek, akkor ne vágjatok léket a dinnyébe és ne csurgassatok bele fél liter vodkát, mert nem lesz finom.
Amúgy nagyon jól éreztem magam.
Jaj és nagyon büszke vagyok magamra, mert nem gyokos létemre tudtam, hogy mi az a BABAKISZEDŐ :))) és semmi köze a gyerekekhez

apa, kezdődik!

Eljött bizony az intenzív gólyatáboros készülődés ideje, megyünk tiszakécskére hétvégére. Fel is kell ám készülni, 76 gólyát vettek fel. Sokan leszünk. OMG. Jövőhéten írjuk a leveleket (ami sztem a legviccesebb része az egésznek), szervezem a pólónyomást :)
A volt csoporttársam is ráizgult a tárgyfelvételre, hogy járjunk együtt anatra. Hát jó, igaza van, el kell kezdeni készülni erre is. Meg át kéne olvasni a tananyagot is...OMG mégegyszer.
Tegnap Mr. Lovernél voltunk szalcsipörcsizni. Biciklivel küzdöttem fel magam a hegyre, ami eleinte jó ötletnek tűnt, utána meg tök jól éreztem magam, de amikor a tábla szerint 15%-os emlekedőn szenvedtem, akkor elgondolkodtam, hogy fogok-e hányni vagy nem. Mert persze nulla edzettséggel kell ennek nekivágni. Okos dolog.
A Tengerimalackáimtól pedig négy kardvirágot, meg egy színes gombostűkészletet kaptam névnapomra. Hát nem cukik?
Bogyósgyümölcs tegnap becuccolt, olyan indokolatlan dolgokat is hozott, mint pl. a szárnyas tehén. Szép világunk lesz szeptembertől. És most vettem észre, hogy a koponyák beköltöztek a középső polcra. Kúl.

praha part 3

A harmadik nap visszamentünk a várhoz (vagy kastély vagy mi a tök) korán reggel (értsd: 9), mert előző nap megrettentünk a nagy sortól a St. Vitus katedrális előtt. Szóval reggel odaértünk és ugyanakkora sort találtunk. Fasza. Nem tudom, hogy a prágaiak hogyan bírják ezt a sáskajárást, de nekünk nagyon hamar elegünk lett a sok buta turistából. Amikor a holokauszt emlékszobor mellé állva mosolyogva fényképezkednek vagy amikor a templomban a keresztre feszített Jézus előtt kitárt karral pózolnak, az kiveri a biztosítékot. A vár (kastély?) nem nyerte el a tetszésünket. Ez inkább egy épületkomplexum különböző stílusú épületekből összegyúrva, de nagy katyvasz az egész. Három udvar van, a harmadikba odapottyantottak egy nagyon szép, de abszolút oda nem illő gótikus katedrálist. Olyan, mintha repülőgépről ejtették volna le. Ráadásul szegény annyira be van oda szorítva, nem érezheti magát túl jól. Úgy döntöttünk, hogy ez minket annyira nem érdekel, a katedrálisba bementünk, az gyönyörű volt, illetve meg akartuk nézni az arany utcácskát, de azt éppen renoválták. Nagyon. Bár az igazat megvallva azt is láttuk, mert Bogyósgyümölcs mindenáron be akart menni egy játékkiállításra, aminek az ablakából pont ráláttunk az utcára. Tényleg szép.
Aztán érdekelt volna még minket a zsidó negyedben a régi zsidó temető, meg a spanyol zsinagóga. De. Csak egyben lehetett jegyet kapni a négy zsinagógára és temetőbe. Három okból nem vettünk: rohadt drága volt, nem voltunk az összesre kíváncsiak és elvből nem fizetünk azért, hogy megnézzünk egy temetőt. Milyen már az????
Viszont. Leteszteltük a turkálókat és örömmel jelentem: ugyanaz a helyzet, mint itthon. Csak nincs olyan sok, de ki lehet fogni a jó turikat. Vettem is egy ruhát ;) De megdőlt a hipotézisünk, hogy a csehek azért nem tudnak öltözni, mert nincs honnan. Szóval mostmár el kell hinnünk, hogy egyszerűen nincs ízlésük. De tényleg csak elvétve láttunk jólöltözött helybélit. Jártunk egyedi tervezésű ruhákat áruló boltban, nagyon fasza kis ruhakölteményeket és kiegészítőket láttunk. És persze hoztunk 120 forintos knédlit a tecsóból.
Prágát meg inkább helybéliként éltük meg, nem turistaként.
Utolsó este a vendéglátónk (Miguel, egy spanyol srác, aki hat éve él prágában) csinált nekünk nagyon finom salátát, megittuk az aszút, amit vittünk neki, kedves kis vacsi volt. Szegénykém nagyon kis magányosnak tűnt, pedig nem rossz bőr, sőt kedves srác. Olyan furcsa volt az a lakás, pedáns rend, tisztaság, minimális design. Nem volt kép a falon, nem volt növény, nem volt semmi egyedi, úgy tűnt, mintha most másolták volna ki egy ikea katalógusból. De azért volt a kád mellett két gumikacsa ;)
Ezután belevetettük magunkat prága nem létező éjszakai életébe. Kaptunk néhány tippet, hova érdemes menni. Megtaláltuk azt a helyet, amit Miguel ajánlott nekünk, de nem volt szimpi. Gondoltuk, ha már egy csomót spóroltunk kaján és tömegközlekedésen, akkor miért ne ihatnánk a főtéren egy sört. De az összes étteremnek be kell zárnia éjfélkor (???), úgyhogy nem tudtunk. Szerencsére, mert rájöttünk, hogy a pénztárcám a lakásban hagytam és nálam volt a maradék korona. Így jártunk. Ribizli kifeküdt a térre, én kiültem. Egyszercsak megjelent egy olasz hapsi (Luigi) egy fényképezőgéppel és áradozott milyen szépek vagyunk, csinálhat-e rólunk képeket. Mondtuk, hogyne. Nagyon szép képek készültek:). Aztán meghívott minket egy pizzaszeletre, két sörre, kaptunk rózsákat is. Kitartott nők lettünk egy éjszaka erejéig. Csak az zavart, hogy egyre lejjebb kerül a pánt a vállamon, szegény Bogyósgyümölcs dekoltázsát pedig zavartalanul bámulta. Amikor meg diszkóba invitált minket, bölcsen leléptünk. Azt hiszem méltó véget ért a prágai utazásunk. Hát ha még a képeket is megkapjuk...

A non plus ultra pedig, hogy a fantasztikus négy nap után az állomáson vártak minket:). Azt tudtam, hogy Bogyósgyümölcs elé kijönnek, csak sejtettem, hogy Mr. Lover is ott lesz. És ott volt. Taxival jöttünk haza. Hozott kajcsit is. Nagyon nagyon jó érzés volt, hogy ott várt, amikor megérkeztem. :)))

praha part 2

Sok-sok dolog került ma megállapításra. Prága a száz random torony, az ezer katicabogár és a végtelen mennyiségű indokolatlan buta állatka városa. A tömegközlekedésen a jegyet időtartamra veszed és nem kell állandóan újat lyukasztgatni, ezt barátságosnak találtuk. Ráadásul hétvégén 75 perc helyett 90 percig utazhatsz, mert a járatok ritkábban járnak...hát nem cuki? A biciklisek elvétve mutatták meg a magukat, bár nem tartottuk nagyon hegyes-völgyesnek a várost, de a macskakövek pöppet rázhatnak. Szóval non-bike-friendly-nek nyilvánítottuk. A zebráknál a zöld nagyon rövid és cseles módon nem villog mielőtt visszavált pirosra. Gyorsan vált és hirtelen, nem jó párosítás. Mindent jeleznek, mindent bemondanak :). Kedvencünk a lift, ami abban a házban van, ahol lakunk: bemondja a szinteket, ráadásul egy megfejthetetlen dologgal is szolgál--> lehajtható szék van benne, de nem értjük, arra a néhány másodpercre minek...de azért aranyos.
A város nagyon kedves és otthonos, szívet melengető és rendezett. Nagyon hamar otthon érzed magad benne. A legjobb barátaink (gy.k. az útikönyvek) azt mondták, hogy prágában nagyon profin el lehet tévedni, de ezt mi megcáfoltuk. A turistaösztönünkre (a csajainkra-Gréta és Friderika-, akik egyébként együtt kavarnak) hallgatva már nagyszerűen navigálunk térkép nélkül is. Szépen hazasétáltunk, mert úgy döntöttünk, nem költünk tömegközlekedésre, bármennyire barátságos is.
Megmásztunk egy hegyet egy eiffel-torony utánzat miatt, amire végülis nem mentünk fel, mert túl drágának tartottuk a belépőt. Milyen dolog már, hogy belépőt kérnek a kilátásért egy hegy tetejéről, főleg, hogy már láttuk felfelé menet. Ráadásul az az épület úgyis ott lenne.
A fagyi finom.
Jók vagyunk a szuvenírekben.
Nagyban megy a parasztvakítás.
Tecsós knédlit fogunk venni.
Fantasztikus szobrok vannak itt.

Idézet a legjobb barátunktól:
"Jól táplált morva hanákok hevernek hasmánt egy zöld réten, körülöttük hasonlóan gömbölyded angyalkák szakácskodnak, keverik a gombóctésztát, főzik a vajas knédlit, sütik a húst, forgatják zsírjában a ludat és csordítják a sört a boldog létezés mennyei fokán a szilváslepény költészetének szférikus zöngésében."--> ő csak tudja (képleírás a gaszronómiai részben)

praha part 1

Hát itt volnánk.
Első benyomás: tetszik. Második benyomás: nagyon szép. Harmadik benyomás: pesten azért zajlik az élet, ez inkább kirakat a turistáknak. Biztos van valami tuti hely, de még nem találtuk meg. Még.
A mai nap a gasztroorgazmus jegyében telt. Ettünk knédlit barnaszószos husival meg pároltkáposztával, ittunk jóféle cseh sört. Aztán beszabadultunk egy cukrászdába és mivel a csehszlovákia útikönyvünk (1979-es kiadás, magas szépirodalmi értékkel-majd idézek is belőle) azt írja, hogy a cseh cukrászok világhírűek, gondoltuk nem spórolunk, vettünk egy lime-os sajttortát meg egy gyümölcsös linzerféleséget. Fantasztikus volt, a cseh cukrászok valószínű nem vesztettek a zsenialitásukból az elmúlt 30 évben. Ráadásnak pedig ráakadtunk egy almás-PITYPANGOS ízű gyümölcslére...én nem sok különbséget éreztem, sztem az allergiám miatt, de Bogyósgyömülcs szerint gyógyfüves-ánizsos utóíze volt. Szóval ma jó sok pénzt elbasztunk, de legalább jóllaktunk, a következő három napban úgyis éhezni fogunk. Legalábbis ez a terv.
Megoldandó rejtély, hogy miért vannak mindenhol katicás figurák...találgatni lehet, szívesen fogadunk ötleteket. Nekünk nincs.
Megvan a kedvenc helyünk is prágában, méghozzá egy kapu, amin kovácsoltvas napraforgók vannak :)
fotók hamarosan.

reszkessen csak prága

csak eljutunk oda valahogy...mert a pakolás elég lassan megy. Még meg kell párolnom a babot a holnapi útra, mert hiába voltam a tecsóban, csak túrórudit meg aszút vettem, szendvicshez valót nem. Okos dolog. Hajmosás, szöszölés...három órát sem fogok aludni.

Tegnap reggel fél kilenc körül beállított Mr. Lover buli után, szegénynek kiment a fejéből, hogy dolgozom. De nem baj, így legalább kipihente magát, este pedig nem üres lakásba jöttem haza:)))). Sajnos elszoktam már tőle, hogy nem vagyok egyedül a lakásban. Megettük a szokásos sütit, rendeltünk pizzát, beállított Ms. Salvador, csatlakozott Szamóca és kiültünk a dunapartra. Mr. Lover pedig szerzett jeges ásványvizet és játszotta az absztinenst.

a meggyek nem futnak el

Nem ám, sőt ragaszkodnak, úgy kell őket bottal megpiszkálni, hogy lejöjjenek a fáról. Régen voltam ilyen koszos.
Az előző hét meg TÉNYLEG megismételhetetlenül jó volt.
Itthon meghalok a melegtől, annyira szeretem én a kis violámat, olyan jó hűvös van benne...megyek is vissza sürgősen.

egy szép hét kezdete

• Nagyot dobott az aktuális hét értékelésén, hogy rögtön az elején másfél napot tölthetek el Mr. Loverrel. Ez egyéni rekord:) 
• Kókuszdió felhívott, hogy bejelentkezik hozzám csütörtökre, mert pesten fog járni. Ez is tetszik.
• Megvettem a buszjegyet prágába. Ez sem utolsó.
• Mr. Loverrel fantasztikusra sikerült életünk első közös rakottkrumplija.
  
• Szerdán filmnézős-hajfestős délutánt tartunk Bogyósgyümölccsel.
  
• És I am a legend: nagyon vicces, hogy a Cés betűtalálkozón rólam beszélnek, de valahogy sejtettem, hogy ez lesz.
  
• Hétvégén meg vár a balaton. Íme a kihívás: elhatároztam, hogy lebarnulok. Meglátjuk.

falusi lány vagyok én

Ezt bárki megmondhatja, aki tudja, mit csináltam ma. Tevékeny napom volt mindenesetre.
Szóval kitakarítottam, fát pakoltam, málnát meg ribizlit szedtem (bikiniben...éljen a nyár) és megkopasztottam egy levendulabokrot. Összetűzésbe kerültem a rovarokkal: először egy hangya csípett a nyelvembe, ami még a ribizlire kapaszkodva került a számba, aztán a méhek dongtak körül, amikor leszedtem az orruk elől a levendulát.
És akkor elgondolkodtam rajta, hogyha a levendulára rájárnak a méhek, akkor elvileg levendulaméz is van, nemde? Aztán Bogyósgyümölcs barátnőm felvilágosított, hogy bizony, van, sőt levendulával ugye csokit is ízesítenek (igen, olyat már ettem), meg még sokminden mást, ja és elvileg van a világon levendulalekvár is. Hát én már a hagymalekváron is nagyot néztem, de a levendulalekvárra nagyon kíváncsi vagyok. Vagy akkor a kakukkfüves fagyi után szabadon csináljunk levendulafagyit. Szóval megegyeztünk, hogy mi nagyon szeretünk kísérletezni és nagyon szívesen kipróbálnánk ilyeneket kotyvasztani otthon, de én még meggondolom, hogy milyen szinten szeretném azt a két csokor levendulát dekorációs célokra használni.

Tegnap meg gyönyörű estimesét kaptam megint. De most nem aludtam el rajta. Kár lenne érte.