gólyatábor

Ami mindig fantasztikus. Írni nem lehet róla, erről csak mesélni lehet. Majd személyesen mindenkinek. A Tengerimalackákkal pedig lassan akár össze is házasodhatnánk, olyan jól megy nekünk. Hát így van ez. :)

Jövőhéten meg kezdődik a suli. Furi lesz.

fejbeverős hétvége

Előszöris a mávot verném fejbe. Megmondom miért. Tiszakécskére akartunk pénteken eljutni, 17.33-as vonattal mentünk szolnokig. Már az elején cseles volt, mert tíz perccel az indulás előtt kiírták, hogy a tízes vágányról indul. Aztán feltűnt nekünk, hogy a tízesről elszállíngóztak az emberek...megnéztük megint: 14-es vágány, és az indulást is módosították 17.38-ra. 44-kor el is indultunk. Fasza. Ráadául abban a hülye nyugatiban nem lehet hallani a bemondót. Aztán feltűnt, hogy kissé lassan megyünk, mivel egy óra elteltével is csak ferihegyen voltunk még. Be is értünk szolnokra, ahol közölték, hogy innen tiszakécskére már nemnagyon, sőt nagyon nem megy vonat. Meg busz se. Beültünk az orient expressz nevű becsületsüllyesztőbe és búsúltunk. Meg vártuk, hogy szegény Era megérkezzen az autóval. Ráadásként még egy óriási viharba is keveredtünk útközben, úgyhogy az utat sem láttuk. de azért mi kemények vagyunk, így is lejutottunk, hogy az univerzum összeesküdött ellenünk.
Aztán a ház vert engem fejte néhányszor. Mert ha kicsi vagy, akkor kevésbé számítasz rá, hogy valami olyan alacsonyan van, hogy a fejedet bántsa. Hát itt volt.
Aztán a pia vert fejbe.
És ha tehetitek, akkor ne vágjatok léket a dinnyébe és ne csurgassatok bele fél liter vodkát, mert nem lesz finom.
Amúgy nagyon jól éreztem magam.
Jaj és nagyon büszke vagyok magamra, mert nem gyokos létemre tudtam, hogy mi az a BABAKISZEDŐ :))) és semmi köze a gyerekekhez

praha part 3

A harmadik nap visszamentünk a várhoz (vagy kastély vagy mi a tök) korán reggel (értsd: 9), mert előző nap megrettentünk a nagy sortól a St. Vitus katedrális előtt. Szóval reggel odaértünk és ugyanakkora sort találtunk. Fasza. Nem tudom, hogy a prágaiak hogyan bírják ezt a sáskajárást, de nekünk nagyon hamar elegünk lett a sok buta turistából. Amikor a holokauszt emlékszobor mellé állva mosolyogva fényképezkednek vagy amikor a templomban a keresztre feszített Jézus előtt kitárt karral pózolnak, az kiveri a biztosítékot. A vár (kastély?) nem nyerte el a tetszésünket. Ez inkább egy épületkomplexum különböző stílusú épületekből összegyúrva, de nagy katyvasz az egész. Három udvar van, a harmadikba odapottyantottak egy nagyon szép, de abszolút oda nem illő gótikus katedrálist. Olyan, mintha repülőgépről ejtették volna le. Ráadásul szegény annyira be van oda szorítva, nem érezheti magát túl jól. Úgy döntöttünk, hogy ez minket annyira nem érdekel, a katedrálisba bementünk, az gyönyörű volt, illetve meg akartuk nézni az arany utcácskát, de azt éppen renoválták. Nagyon. Bár az igazat megvallva azt is láttuk, mert Bogyósgyümölcs mindenáron be akart menni egy játékkiállításra, aminek az ablakából pont ráláttunk az utcára. Tényleg szép.
Aztán érdekelt volna még minket a zsidó negyedben a régi zsidó temető, meg a spanyol zsinagóga. De. Csak egyben lehetett jegyet kapni a négy zsinagógára és temetőbe. Három okból nem vettünk: rohadt drága volt, nem voltunk az összesre kíváncsiak és elvből nem fizetünk azért, hogy megnézzünk egy temetőt. Milyen már az????
Viszont. Leteszteltük a turkálókat és örömmel jelentem: ugyanaz a helyzet, mint itthon. Csak nincs olyan sok, de ki lehet fogni a jó turikat. Vettem is egy ruhát ;) De megdőlt a hipotézisünk, hogy a csehek azért nem tudnak öltözni, mert nincs honnan. Szóval mostmár el kell hinnünk, hogy egyszerűen nincs ízlésük. De tényleg csak elvétve láttunk jólöltözött helybélit. Jártunk egyedi tervezésű ruhákat áruló boltban, nagyon fasza kis ruhakölteményeket és kiegészítőket láttunk. És persze hoztunk 120 forintos knédlit a tecsóból.
Prágát meg inkább helybéliként éltük meg, nem turistaként.
Utolsó este a vendéglátónk (Miguel, egy spanyol srác, aki hat éve él prágában) csinált nekünk nagyon finom salátát, megittuk az aszút, amit vittünk neki, kedves kis vacsi volt. Szegénykém nagyon kis magányosnak tűnt, pedig nem rossz bőr, sőt kedves srác. Olyan furcsa volt az a lakás, pedáns rend, tisztaság, minimális design. Nem volt kép a falon, nem volt növény, nem volt semmi egyedi, úgy tűnt, mintha most másolták volna ki egy ikea katalógusból. De azért volt a kád mellett két gumikacsa ;)
Ezután belevetettük magunkat prága nem létező éjszakai életébe. Kaptunk néhány tippet, hova érdemes menni. Megtaláltuk azt a helyet, amit Miguel ajánlott nekünk, de nem volt szimpi. Gondoltuk, ha már egy csomót spóroltunk kaján és tömegközlekedésen, akkor miért ne ihatnánk a főtéren egy sört. De az összes étteremnek be kell zárnia éjfélkor (???), úgyhogy nem tudtunk. Szerencsére, mert rájöttünk, hogy a pénztárcám a lakásban hagytam és nálam volt a maradék korona. Így jártunk. Ribizli kifeküdt a térre, én kiültem. Egyszercsak megjelent egy olasz hapsi (Luigi) egy fényképezőgéppel és áradozott milyen szépek vagyunk, csinálhat-e rólunk képeket. Mondtuk, hogyne. Nagyon szép képek készültek:). Aztán meghívott minket egy pizzaszeletre, két sörre, kaptunk rózsákat is. Kitartott nők lettünk egy éjszaka erejéig. Csak az zavart, hogy egyre lejjebb kerül a pánt a vállamon, szegény Bogyósgyümölcs dekoltázsát pedig zavartalanul bámulta. Amikor meg diszkóba invitált minket, bölcsen leléptünk. Azt hiszem méltó véget ért a prágai utazásunk. Hát ha még a képeket is megkapjuk...

A non plus ultra pedig, hogy a fantasztikus négy nap után az állomáson vártak minket:). Azt tudtam, hogy Bogyósgyümölcs elé kijönnek, csak sejtettem, hogy Mr. Lover is ott lesz. És ott volt. Taxival jöttünk haza. Hozott kajcsit is. Nagyon nagyon jó érzés volt, hogy ott várt, amikor megérkeztem. :)))

a meggyek nem futnak el

Nem ám, sőt ragaszkodnak, úgy kell őket bottal megpiszkálni, hogy lejöjjenek a fáról. Régen voltam ilyen koszos.
Az előző hét meg TÉNYLEG megismételhetetlenül jó volt.
Itthon meghalok a melegtől, annyira szeretem én a kis violámat, olyan jó hűvös van benne...megyek is vissza sürgősen.

egy szép hét kezdete

• Nagyot dobott az aktuális hét értékelésén, hogy rögtön az elején másfél napot tölthetek el Mr. Loverrel. Ez egyéni rekord:) 
• Kókuszdió felhívott, hogy bejelentkezik hozzám csütörtökre, mert pesten fog járni. Ez is tetszik.
• Megvettem a buszjegyet prágába. Ez sem utolsó.
• Mr. Loverrel fantasztikusra sikerült életünk első közös rakottkrumplija.
  
• Szerdán filmnézős-hajfestős délutánt tartunk Bogyósgyümölccsel.
  
• És I am a legend: nagyon vicces, hogy a Cés betűtalálkozón rólam beszélnek, de valahogy sejtettem, hogy ez lesz.
  
• Hétvégén meg vár a balaton. Íme a kihívás: elhatároztam, hogy lebarnulok. Meglátjuk.

let's the summer begin

Végre többeknek végetért a vizsgaidőszak, így én is felfrissíthetem szociális kapcsolataimat és megint élvezhetem azt az érzést, amikor nem kell senkinek könyörögnöm, hogy szánjon rám egy kis időt. Még most kényeztetem a családomat egy kis itthon-van-a-kislányunk adaggal, aztán elhúzok, mit a vadliba. Igazából nem is rossz itthon, mert régen volt ilyen sunshine-peace-happiness állapot. Mármár azon gondolkodtam, hogy mégis elmegyek én a kis családommal süttetni a seggemet a tengerpartra, de aztán apa nagyon jól időzítve elvette tőle a kedvemet. Jobb így, érzem.

Mr. Loverrel sokat gondolkodtunk, hogy mennyire is akarjuk nyilvánosan kezelni a dolgainkat a P.Ö.CS.-ben, aztán a vizsgafelejtőn nem igazán foglalkoztunk vele. Úgyhogy tessék, itt van egy olyan helyzet, ami mindig is frusztált és igyekeztem elkerülni (eddig sikerült is), de amikor benne vagyok, érdekes módon nem zavar (legalábbis most, később lehet, hogy más lesz a véleményem). Sőt, nagyon jól alakulnak a dolgok, sosem volt még ilyen, ami ennyire egyértelmű és "folyékony" lett volna. Jajj, nagyon jó.

Holnap csajos nap Ms. Dijonnal, szerdától vasárnapig mély víz, utána...utána meg fogggalmam sincs.
És Ms. Salvadorral nagyon szeretnék már találkozni, de most meg nekem nincs időm...

abszurdizmus

Arról, hogy mi a abszurd (egy szó): Mr. Lover. És élvezem.

a spontán esték tiszteletére

Szeretek este kilenckor hívást kapni, hogy lenne-e kedvem menni valahova. Naná. Néha a beugróm viszont nem sikerül jól, például nem szerencsés másokra és mások ipodjára sört önteni. Annak viszont van hangulata, amikor négy felnőtt férfi repinyalókával a szájában politikáról diskurál, amit az odanemillővalahonnanbelecsöppent lány (én) figyelmesen és lelkesen (ámde teljesen inkompetensnek érezve magát) hallgat. (legalább a nyalókában szakértőnek tarthattam magam, nagyon büszke voltam rá, amikor az apámkorabeli fickó elkezdte emlegetni a kojak nyalókát, mint a múlt elveszett értékét abban a hiszemben, hogy bölcsességet mond nekem, de melléfogott, mertbizony nemcsak hogy ismerem, de az a kedvencem, háhhá)
Mindezek után úgy éreztem magam, mint egy egyszerű szőkenő, gondoltam, le kéne lépni. Még szerencse, hogy Bogyósgyümölcs barátnőmmel kifejlesztettünk valamiféle telepátiás képességet, úgyhogy kaptam is tőle a hívást, hogy ráérnék-é véletlenül beülni néhány barátnőjével valahova. Szintén naná. Gyors távozás.
Töprengés az abszurd és izgalmas helyzeten, amiben benne vagyunk nyakig és élvezem, igen élvezem, mert I am twenty és I am in!!!! Szabadság, felfedezés, kísérletezés, meglepetések, édes titkok...
Bevésődésre érdemes pillanatok:

• nyersborsóevés közben mosolygás, ha zsenge szem kerül a fogunk alá és megjegyzés: hmm, édes...
• kockaédereken szörnyülködés
• szép tiszta fehér lapra színes filccel listát írás
• szép estét tervezgetés
• reggel két kedves ember általi ébresztés: Mr. Lover telefonon, Bogyósgyümölcs kávéval és tonhalas szendviccsel
• ágybanreggelizés
• ágyban skins nézés

Mondja a világ: "Ihletet akartál? Nesze, itt van!"
Mai szép mondat: "Dehogynem találkozunk, hát megígértem, maximum nem megyek haza!"
I love you Budapest!