la fanfare en pétard

koncerten voltunk Ms. Salvadorral. amikor arról mesélnek, hogy egy koncerten az emberek kivetkőznek magukból, a színpadra dobálják a fehérneműjüket...na ez ilyen volt. ez a zenekar tudja, hogyan kell az emberekből kihozni az állatot... és ki is hozta. nem lehet ezt az élményt szavakkal elmondani.
aztán három sör után (az első kettőt kitáncoltam magamból) hazabiciklizni Igor hátán, aki úgy suhan, mint a szellő... hát nem is kell több. :)
budapest nyáron sokkal szabadabb! hát még én budapesten.
egyébként ezt a várost úgy ahogy van át kéne költöztetni egy normális országba. ez az egyetlen dolog, amit tényleg szeretek magyarországon. hogy kedden este ilyen bulikba keveredhet az ember...

már nagyon régen

nem írtam ide, pedig mennyi minden történt. nem fogok ám mindent egyszerre leírni, biztos kimarad majd valami, biztos valami hangsúlyosabb lesz, mint kéne dehát ez van, ilyen a szelektív memória.
most voltunk képzészáró hétvégén, ami fergetegesre sikerült, volt nevetés, sírás, fetrengés, ugrálás, egyszóval minden. a kedvenc részem az volt, amikor a villanypásztorral rázattuk magunkat részegen hajnal hatkor, mert az olyan vicces. annyira belefektettem ebbe minden energiámat, hogy azóta olyan vagyok mint egy zombi, napi 16 órákat alszom, mit alszom, kómázom. de megérte.

múltkor tanulni kellett volna és mit csinál ilyenkor az egyetemista: internetezik. gondoltam megnézem már, milyen is az örmény írás, ha már oda helyezem a székhelyemet augusztusra. hát nem is tudom, hogy van-e rosszabb ennél. az egy dolog, hogy meg kell tanulni a karaktereket, de még a gépelt írás is összefolyik a szemem előtt. mi lesz a híresen gyönyörű és olvasható orvosi írással?
csak, hogy átérezzétek: íme az örmény wikipedia

ja, és láttam egy Smartot, ami rendőrautóként funkcionált. na, azt azért nehéz komolyan venni. de egy autósüldözésnél hátszélben előnye van :)

nem tudok dönteni

van ez a nyári gyakorlatom, amit külföldön szeretnék megcsinálni. az egyesület, amelyik szervezi a cseregyakorlatokat, nemrég küldte ki a pályázható országok listáját. nyilván nem én leszek az első, aki választhat közülük (rangsorolás után sorban lehet országot választani), de még így is nagyon nehéz bökni egyre. szállást és hétközben napi egy étkezést biztosítanak 35.000 JMF fejében, de az utazást önállóan kell intézni. ilyen országok csiklandozzák a fantáziámat: Grúzia, Örményország, Libanon... ezek azok, ahova nem ugrik el az ember csak úgy nyaralni, máshogy nem hiszem, hogy eljutnék ezekre a helyekre. csak az a bökkenő, hogy Libabonba pl. 110.000 körül van a repjegy, ezt viszont egy kicsit nehéz lenne letolni a szüleim torkán.
vannak még ilyenek, hogy Brazília, Mexikó, Indonézia, Kuwait, nyilván ezek szóba sem jöhetnek. de a fenti három ország nem hagy békén.
aztán vannak kevésbé egzotikus ámde annál érdekesebb helyek is: Finnország, Litvánia, Lettország, Törökország. meg a szokásos európai eresztés: lengyel, cseh, szlovén, portugál, spanyol, olasz, de az a bajom, hogy ezekre a helyekre egyébként sem nehéz eljutni. Oroszországba is elmennék, csak az a bökkenő, hogy csak országot nyerünk el, nem várost. elég ciki lenne, ha kiraknának a tajga közepére...
hát ez van. szerintem holnap kikérem Ms. Salvador véleményét, mégis ő az én nagy világutazó barátnőm...

Qpa 20kibaszott11

az esemény, ahol egy hétig ittam és egyszer sem hánytam.
ahol permanensen 12 órán keresztül voltam részeg.
ahol Mr. Lover megivott 123 sörfelest (több, mint hat liter sör) 123 perc alatt és 120 kilós embereket ivott az asztal alá. persze ezután én ápoltam, hazahoztam és nagy egyéni sikernek könyvelem el, hogy még másnapos sem volt. pedig azt hittem, hogy túl sem éli.
ahol gumicsizmában, koszos farmerban, alkoholszagúan jutok be az opera nagytermébe, éppen akkor, amikor a művészek meghajolnak.
ahol laptopot gyújtunk fel (kevésbé volt büdös, mint a tavalyi nyomtató).
ahol Parókás (???) Miki néven beírok egy srácot a telefonomba, egyikünk sem szomjas már és másnap kapok egy sms-t, hogy random számot talált a mobiljában, jófej lány vagyok-e és érdemes-e velem megismerkedni. azóta sem tudjuk, miért parókás.
ahol kicsavarjuk a szavakat.
ahol kicsavarjuk a májunkat.
ahol tábortűzön sütünk palacsintát.
ahol 6,6 alatt iszom a sört.
ahol jövőre akkor is bejutok a százas sörváltóba, ha a fene fenét eszik.
ahol fantasztikusan éreztem magam.
és ahol VESZTETTEM!

annyi

mindent írnék, de mire idejutok, olyan fáradt vagyok, hogy csak ilyen egymondatos posztot tudok magamból kipréselni, mint ez itt :(
ígérem, bepótolom
majd
ja és múltkor ettem a 10 pontos csokifagyi mellé tökéletes levendulafagyit. ezt mindenképpen fontosnak tartottam megosztani a világgal

izgalmasra

sikeredett ez a hétvége. a legnagyobb élményem kétségtelenül a NAGY autó volt, ami szopatott folyamatosan. kezdődött azzal, hogy elsőre nem találtam a kéziféket (bal oldalt volt), aztán az egyest (először kettesből indultam el lejtőn lefelé) nem találtam, nyilván amikor az első kereszteződésben megálltam, muszáj volt megkeresni...:) aztán a sok fordulás, tolatás...jobban ment, mint ahogy számítottam, de így is vicces volt.
megérkeztem Mr. Loverékhez, ott az anyukájával sütöttünk csirkét...Mr. Lover még nem volt otthon. furi volt ez, hogy ő nincs ott, mikor én igen...otthonosan érzetem magam. és ez jó :))
az esküvő nagyon szép volt, a lagzin kifejezetten jól érzetem magam. sok-sok emberrel beszélgettem is. nagyon szeretem Mr. Lover családját, olyan igazi NAGY család (amilyen nekem sosem lesz). volt ott egy házaspár hat gyerekkel (mind lány, gratulálok az apukának). kisbusszal jöttek :)
visszafele meg sikerült azon a hülye MO-n kicsit túlmenni a célon, ezzel együtt 400 kilométert tettem bele abba a szörnyetegbe. bár, nem tagadom, nagyon menőnek éreztem magam, amikor Mr. Lover mondta a többieknek, hogy a barátnője a sofőr. kis lány nagy autóval jár ugyebár :))

a sóhajtó buszok

városában jártam, meglátogattuk Ms. Dijont. csaptunk egy kis csajos bulit, áztattuk a fenekünket a welnessben...csodás volt :)
előtte meg talákoztam Mr. Top Gunnnal, akinek sikerült úgy leitatnia, hogy foghatta volna órákig a hajam, mert nem elég, hogy este hánytam, de másnap déltől háromig még ötször. ennyire még sosem voltam másnapos.

Ms. Dijon helyzetéről pedig elmélkedtünk egy jó adagnyit, igazából bennem is csak a szokásos kérdéseket hozta fel: meddig éri meg áldozni a cél érdekében, meddig jó befektetés és mikortól felesleges szenvedés valami... fogós kérdés. a legrosszabb, hogy az ember igazából saját magával vitatkozik ezen, senki mással.

nyár végre

már egy hete tart, csak elmentem internetmentes környezetbe. kicsi chillout a balaton parton mindig jó.

hétvége

valószínű, csak később fogok rájönni, hogy mekkora áldozat volt Mr. Lovernek, hogy elbaszott velem otthon egy hétvégét. de azt tudom, hogy nagyon kellett már és jólesett a pici lelkemnek. remélem azért az övének is :)
ezenkívül nagyon büszke vagyok magamra, mert nagynénémnek sikerült kitalálnom a vágyaiban szereplő szülinapi ajándékot, de pont telibe. azért még mindig egymásra vagyunk mi hangolva, kétség sem fér hozzá.

lillafüredi?

itt virít mellettem az egyliteres palackban az ásványvíz, de mindig óvatosan nyúlok utána. merthogy. akihez mentem már házibuliba, az jól ismerheti az egyliteres lillafüredi ásványvizes palackot NEMVÍZ felirattal. szóval az egy szint, amikor már erről az üvegről a pálinkára asszociálok. nembaj, itthon sosem árt vigyázni a víznek és a kólának kinéző folyadékokkal.

egy este-egy harisnya

végre két év után megint eljutottam egy olyan gólyabálba, ahol nem dolgoztam végig az egész estét. De úgy láttam a P.Ö.CS.-ösök nagy része ezért jött el. Bort kóstoltunk, Mr. Loverrel szerepet játszottunk, aztán meg éjjel ötkor szeretkeztünk a halászbástyában. Jó volt a buli, no.

I've seen God

legalábbis a gitárosokét. Elmentünk Satriani koncertre (Mr. Lover ezt kapta szülinapjára), és a szavaival élve bestiálisan fantasztikus volt. Az az ember egy ufo. Ja és elkaptunk egy pengetőt is :)
Ez a hét a bulizás jegyében telik: tegnap a koncert, ma a thank you party, holnap a P.Ö.CS gyűlés, csütörtökön elvileg ÁOK felezőre megyünk, pénteken bécsbe, szombat este meg pókerezni. Ha valaki az első hármat nem értette, nem csodálom.
A koncertről meg egy kis ízelítő:

enjoy

gólyatábor

Ami mindig fantasztikus. Írni nem lehet róla, erről csak mesélni lehet. Majd személyesen mindenkinek. A Tengerimalackákkal pedig lassan akár össze is házasodhatnánk, olyan jól megy nekünk. Hát így van ez. :)

Jövőhéten meg kezdődik a suli. Furi lesz.

fejbeverős hétvége

Előszöris a mávot verném fejbe. Megmondom miért. Tiszakécskére akartunk pénteken eljutni, 17.33-as vonattal mentünk szolnokig. Már az elején cseles volt, mert tíz perccel az indulás előtt kiírták, hogy a tízes vágányról indul. Aztán feltűnt nekünk, hogy a tízesről elszállíngóztak az emberek...megnéztük megint: 14-es vágány, és az indulást is módosították 17.38-ra. 44-kor el is indultunk. Fasza. Ráadául abban a hülye nyugatiban nem lehet hallani a bemondót. Aztán feltűnt, hogy kissé lassan megyünk, mivel egy óra elteltével is csak ferihegyen voltunk még. Be is értünk szolnokra, ahol közölték, hogy innen tiszakécskére már nemnagyon, sőt nagyon nem megy vonat. Meg busz se. Beültünk az orient expressz nevű becsületsüllyesztőbe és búsúltunk. Meg vártuk, hogy szegény Era megérkezzen az autóval. Ráadásként még egy óriási viharba is keveredtünk útközben, úgyhogy az utat sem láttuk. de azért mi kemények vagyunk, így is lejutottunk, hogy az univerzum összeesküdött ellenünk.
Aztán a ház vert engem fejte néhányszor. Mert ha kicsi vagy, akkor kevésbé számítasz rá, hogy valami olyan alacsonyan van, hogy a fejedet bántsa. Hát itt volt.
Aztán a pia vert fejbe.
És ha tehetitek, akkor ne vágjatok léket a dinnyébe és ne csurgassatok bele fél liter vodkát, mert nem lesz finom.
Amúgy nagyon jól éreztem magam.
Jaj és nagyon büszke vagyok magamra, mert nem gyokos létemre tudtam, hogy mi az a BABAKISZEDŐ :))) és semmi köze a gyerekekhez

apa, kezdődik!

Eljött bizony az intenzív gólyatáboros készülődés ideje, megyünk tiszakécskére hétvégére. Fel is kell ám készülni, 76 gólyát vettek fel. Sokan leszünk. OMG. Jövőhéten írjuk a leveleket (ami sztem a legviccesebb része az egésznek), szervezem a pólónyomást :)
A volt csoporttársam is ráizgult a tárgyfelvételre, hogy járjunk együtt anatra. Hát jó, igaza van, el kell kezdeni készülni erre is. Meg át kéne olvasni a tananyagot is...OMG mégegyszer.
Tegnap Mr. Lovernél voltunk szalcsipörcsizni. Biciklivel küzdöttem fel magam a hegyre, ami eleinte jó ötletnek tűnt, utána meg tök jól éreztem magam, de amikor a tábla szerint 15%-os emlekedőn szenvedtem, akkor elgondolkodtam, hogy fogok-e hányni vagy nem. Mert persze nulla edzettséggel kell ennek nekivágni. Okos dolog.
A Tengerimalackáimtól pedig négy kardvirágot, meg egy színes gombostűkészletet kaptam névnapomra. Hát nem cukik?
Bogyósgyümölcs tegnap becuccolt, olyan indokolatlan dolgokat is hozott, mint pl. a szárnyas tehén. Szép világunk lesz szeptembertől. És most vettem észre, hogy a koponyák beköltöztek a középső polcra. Kúl.

praha part 3

A harmadik nap visszamentünk a várhoz (vagy kastély vagy mi a tök) korán reggel (értsd: 9), mert előző nap megrettentünk a nagy sortól a St. Vitus katedrális előtt. Szóval reggel odaértünk és ugyanakkora sort találtunk. Fasza. Nem tudom, hogy a prágaiak hogyan bírják ezt a sáskajárást, de nekünk nagyon hamar elegünk lett a sok buta turistából. Amikor a holokauszt emlékszobor mellé állva mosolyogva fényképezkednek vagy amikor a templomban a keresztre feszített Jézus előtt kitárt karral pózolnak, az kiveri a biztosítékot. A vár (kastély?) nem nyerte el a tetszésünket. Ez inkább egy épületkomplexum különböző stílusú épületekből összegyúrva, de nagy katyvasz az egész. Három udvar van, a harmadikba odapottyantottak egy nagyon szép, de abszolút oda nem illő gótikus katedrálist. Olyan, mintha repülőgépről ejtették volna le. Ráadásul szegény annyira be van oda szorítva, nem érezheti magát túl jól. Úgy döntöttünk, hogy ez minket annyira nem érdekel, a katedrálisba bementünk, az gyönyörű volt, illetve meg akartuk nézni az arany utcácskát, de azt éppen renoválták. Nagyon. Bár az igazat megvallva azt is láttuk, mert Bogyósgyümölcs mindenáron be akart menni egy játékkiállításra, aminek az ablakából pont ráláttunk az utcára. Tényleg szép.
Aztán érdekelt volna még minket a zsidó negyedben a régi zsidó temető, meg a spanyol zsinagóga. De. Csak egyben lehetett jegyet kapni a négy zsinagógára és temetőbe. Három okból nem vettünk: rohadt drága volt, nem voltunk az összesre kíváncsiak és elvből nem fizetünk azért, hogy megnézzünk egy temetőt. Milyen már az????
Viszont. Leteszteltük a turkálókat és örömmel jelentem: ugyanaz a helyzet, mint itthon. Csak nincs olyan sok, de ki lehet fogni a jó turikat. Vettem is egy ruhát ;) De megdőlt a hipotézisünk, hogy a csehek azért nem tudnak öltözni, mert nincs honnan. Szóval mostmár el kell hinnünk, hogy egyszerűen nincs ízlésük. De tényleg csak elvétve láttunk jólöltözött helybélit. Jártunk egyedi tervezésű ruhákat áruló boltban, nagyon fasza kis ruhakölteményeket és kiegészítőket láttunk. És persze hoztunk 120 forintos knédlit a tecsóból.
Prágát meg inkább helybéliként éltük meg, nem turistaként.
Utolsó este a vendéglátónk (Miguel, egy spanyol srác, aki hat éve él prágában) csinált nekünk nagyon finom salátát, megittuk az aszút, amit vittünk neki, kedves kis vacsi volt. Szegénykém nagyon kis magányosnak tűnt, pedig nem rossz bőr, sőt kedves srác. Olyan furcsa volt az a lakás, pedáns rend, tisztaság, minimális design. Nem volt kép a falon, nem volt növény, nem volt semmi egyedi, úgy tűnt, mintha most másolták volna ki egy ikea katalógusból. De azért volt a kád mellett két gumikacsa ;)
Ezután belevetettük magunkat prága nem létező éjszakai életébe. Kaptunk néhány tippet, hova érdemes menni. Megtaláltuk azt a helyet, amit Miguel ajánlott nekünk, de nem volt szimpi. Gondoltuk, ha már egy csomót spóroltunk kaján és tömegközlekedésen, akkor miért ne ihatnánk a főtéren egy sört. De az összes étteremnek be kell zárnia éjfélkor (???), úgyhogy nem tudtunk. Szerencsére, mert rájöttünk, hogy a pénztárcám a lakásban hagytam és nálam volt a maradék korona. Így jártunk. Ribizli kifeküdt a térre, én kiültem. Egyszercsak megjelent egy olasz hapsi (Luigi) egy fényképezőgéppel és áradozott milyen szépek vagyunk, csinálhat-e rólunk képeket. Mondtuk, hogyne. Nagyon szép képek készültek:). Aztán meghívott minket egy pizzaszeletre, két sörre, kaptunk rózsákat is. Kitartott nők lettünk egy éjszaka erejéig. Csak az zavart, hogy egyre lejjebb kerül a pánt a vállamon, szegény Bogyósgyümölcs dekoltázsát pedig zavartalanul bámulta. Amikor meg diszkóba invitált minket, bölcsen leléptünk. Azt hiszem méltó véget ért a prágai utazásunk. Hát ha még a képeket is megkapjuk...

A non plus ultra pedig, hogy a fantasztikus négy nap után az állomáson vártak minket:). Azt tudtam, hogy Bogyósgyümölcs elé kijönnek, csak sejtettem, hogy Mr. Lover is ott lesz. És ott volt. Taxival jöttünk haza. Hozott kajcsit is. Nagyon nagyon jó érzés volt, hogy ott várt, amikor megérkeztem. :)))

praha part 2

Sok-sok dolog került ma megállapításra. Prága a száz random torony, az ezer katicabogár és a végtelen mennyiségű indokolatlan buta állatka városa. A tömegközlekedésen a jegyet időtartamra veszed és nem kell állandóan újat lyukasztgatni, ezt barátságosnak találtuk. Ráadásul hétvégén 75 perc helyett 90 percig utazhatsz, mert a járatok ritkábban járnak...hát nem cuki? A biciklisek elvétve mutatták meg a magukat, bár nem tartottuk nagyon hegyes-völgyesnek a várost, de a macskakövek pöppet rázhatnak. Szóval non-bike-friendly-nek nyilvánítottuk. A zebráknál a zöld nagyon rövid és cseles módon nem villog mielőtt visszavált pirosra. Gyorsan vált és hirtelen, nem jó párosítás. Mindent jeleznek, mindent bemondanak :). Kedvencünk a lift, ami abban a házban van, ahol lakunk: bemondja a szinteket, ráadásul egy megfejthetetlen dologgal is szolgál--> lehajtható szék van benne, de nem értjük, arra a néhány másodpercre minek...de azért aranyos.
A város nagyon kedves és otthonos, szívet melengető és rendezett. Nagyon hamar otthon érzed magad benne. A legjobb barátaink (gy.k. az útikönyvek) azt mondták, hogy prágában nagyon profin el lehet tévedni, de ezt mi megcáfoltuk. A turistaösztönünkre (a csajainkra-Gréta és Friderika-, akik egyébként együtt kavarnak) hallgatva már nagyszerűen navigálunk térkép nélkül is. Szépen hazasétáltunk, mert úgy döntöttünk, nem költünk tömegközlekedésre, bármennyire barátságos is.
Megmásztunk egy hegyet egy eiffel-torony utánzat miatt, amire végülis nem mentünk fel, mert túl drágának tartottuk a belépőt. Milyen dolog már, hogy belépőt kérnek a kilátásért egy hegy tetejéről, főleg, hogy már láttuk felfelé menet. Ráadásul az az épület úgyis ott lenne.
A fagyi finom.
Jók vagyunk a szuvenírekben.
Nagyban megy a parasztvakítás.
Tecsós knédlit fogunk venni.
Fantasztikus szobrok vannak itt.

Idézet a legjobb barátunktól:
"Jól táplált morva hanákok hevernek hasmánt egy zöld réten, körülöttük hasonlóan gömbölyded angyalkák szakácskodnak, keverik a gombóctésztát, főzik a vajas knédlit, sütik a húst, forgatják zsírjában a ludat és csordítják a sört a boldog létezés mennyei fokán a szilváslepény költészetének szférikus zöngésében."--> ő csak tudja (képleírás a gaszronómiai részben)

praha part 1

Hát itt volnánk.
Első benyomás: tetszik. Második benyomás: nagyon szép. Harmadik benyomás: pesten azért zajlik az élet, ez inkább kirakat a turistáknak. Biztos van valami tuti hely, de még nem találtuk meg. Még.
A mai nap a gasztroorgazmus jegyében telt. Ettünk knédlit barnaszószos husival meg pároltkáposztával, ittunk jóféle cseh sört. Aztán beszabadultunk egy cukrászdába és mivel a csehszlovákia útikönyvünk (1979-es kiadás, magas szépirodalmi értékkel-majd idézek is belőle) azt írja, hogy a cseh cukrászok világhírűek, gondoltuk nem spórolunk, vettünk egy lime-os sajttortát meg egy gyümölcsös linzerféleséget. Fantasztikus volt, a cseh cukrászok valószínű nem vesztettek a zsenialitásukból az elmúlt 30 évben. Ráadásnak pedig ráakadtunk egy almás-PITYPANGOS ízű gyümölcslére...én nem sok különbséget éreztem, sztem az allergiám miatt, de Bogyósgyömülcs szerint gyógyfüves-ánizsos utóíze volt. Szóval ma jó sok pénzt elbasztunk, de legalább jóllaktunk, a következő három napban úgyis éhezni fogunk. Legalábbis ez a terv.
Megoldandó rejtély, hogy miért vannak mindenhol katicás figurák...találgatni lehet, szívesen fogadunk ötleteket. Nekünk nincs.
Megvan a kedvenc helyünk is prágában, méghozzá egy kapu, amin kovácsoltvas napraforgók vannak :)
fotók hamarosan.

change

money. Méghozzá cseh koronát. Csak nekem volt olyan tévképzetem, hogy csehország már jurót használ? Hétfőn irány prága, már van kinél laknunk is. Egy spanyol fotográfus srác, aki ott él hat éve :))). Jó lesz, érzem. Szeretem ezt a couchsurfinget.

Mr. Loverrel meg ezen a héten minimum háromszor találkozunk. Ilyen még csak egyszer volt, az is a nemhivatalos periódusban. Tegnap tipikus hedonista estet tartottunk finom kajával, sok nevetéssel hülye videókon meg filmeken. Bogyósgyümölcs viszont eltűnt az éterben. Már három napja nem beszéltünk. Mi lesz így? Ms. Salvador végre hazaszármazott, még az is lehet, hogy látom prága előtt :)

Az eldugulni készülő lefolyómmal meg nem tudom, mit csináljak. Két lehetőség van: szétszedem a szifont--> ez az olcsóbb, de az undorítóbb, vagy veszek lefolyótisztítót-->drágább, de kényelmesebb. Azt hiszem a másodikat választom, ha nem működik, akkor marad az első opció.

Ma meg varrni fogok.

a meggyek nem futnak el

Nem ám, sőt ragaszkodnak, úgy kell őket bottal megpiszkálni, hogy lejöjjenek a fáról. Régen voltam ilyen koszos.
Az előző hét meg TÉNYLEG megismételhetetlenül jó volt.
Itthon meghalok a melegtől, annyira szeretem én a kis violámat, olyan jó hűvös van benne...megyek is vissza sürgősen.