ma csinálom a semmit

pedig nem így volt tervezve. tegnap azt beszéltük Mr. Loverrel, hogy meglátogatjuk a nagyiját, elmegyünk az Ikejába, aztán visszaszerzem a lapotopom (vége a kutatásnak, végre valahára). aztán kiderült, hogy Mr. Lover apukája ma akarja felszerelni a napellenzőt az erkélyre...úgyhogy most itt vagyok és várom, hogy végezzenek. kiolvastam egy könyvet, aztán írtam az örményeknek. annyira cuki lány a kontaktom, hogy elmondani nem tudom :)
aztán böngészgettem egy kicsit a neten, elolvastam, amiket linkeltek nekem...nem tudom a többi embernek mikor van erre ideje, nekem nem nagyon szokott, pedig olyan jó sok dolgot lehet találni. néha én is lennék szívesen időmilliomos.

mastercard

meghallgattam ezt az előbb kicsit hangosan (ezt az számot egyszerűen nem lehet halkan). amint lement, hallom, hogy valahonnan még szól... a felső szomszédomhoz nyilván áthallatszott, gondolom ő is szereti és elkezdte hallgatni. Mastercard pillanat :)

virágokat

ültettem ma. szép egynyáriakat három balkonládába meg három pici cserépbe. meg kivittem a benti növényeket is. végre megint szép lett a lépcső előtti rész. és az a legjobb benne, hogy nem csak én örülök neki, hanem a szomszédok is.

la fanfare en pétard

koncerten voltunk Ms. Salvadorral. amikor arról mesélnek, hogy egy koncerten az emberek kivetkőznek magukból, a színpadra dobálják a fehérneműjüket...na ez ilyen volt. ez a zenekar tudja, hogyan kell az emberekből kihozni az állatot... és ki is hozta. nem lehet ezt az élményt szavakkal elmondani.
aztán három sör után (az első kettőt kitáncoltam magamból) hazabiciklizni Igor hátán, aki úgy suhan, mint a szellő... hát nem is kell több. :)
budapest nyáron sokkal szabadabb! hát még én budapesten.
egyébként ezt a várost úgy ahogy van át kéne költöztetni egy normális országba. ez az egyetlen dolog, amit tényleg szeretek magyarországon. hogy kedden este ilyen bulikba keveredhet az ember...

már nagyon régen

nem írtam ide, pedig mennyi minden történt. nem fogok ám mindent egyszerre leírni, biztos kimarad majd valami, biztos valami hangsúlyosabb lesz, mint kéne dehát ez van, ilyen a szelektív memória.
most voltunk képzészáró hétvégén, ami fergetegesre sikerült, volt nevetés, sírás, fetrengés, ugrálás, egyszóval minden. a kedvenc részem az volt, amikor a villanypásztorral rázattuk magunkat részegen hajnal hatkor, mert az olyan vicces. annyira belefektettem ebbe minden energiámat, hogy azóta olyan vagyok mint egy zombi, napi 16 órákat alszom, mit alszom, kómázom. de megérte.

múltkor tanulni kellett volna és mit csinál ilyenkor az egyetemista: internetezik. gondoltam megnézem már, milyen is az örmény írás, ha már oda helyezem a székhelyemet augusztusra. hát nem is tudom, hogy van-e rosszabb ennél. az egy dolog, hogy meg kell tanulni a karaktereket, de még a gépelt írás is összefolyik a szemem előtt. mi lesz a híresen gyönyörű és olvasható orvosi írással?
csak, hogy átérezzétek: íme az örmény wikipedia

ja, és láttam egy Smartot, ami rendőrautóként funkcionált. na, azt azért nehéz komolyan venni. de egy autósüldözésnél hátszélben előnye van :)

spanyol viasz

azt találtam én most fel. bizonyám.
merthogy. csináltam finom avokádókrémet, amit botmixerrel a legegyszerűbb pépesíteni. az avokádó fini-mini lett, nem is ezzel van a probléma, hanem a mixer. hát a mixernek nem lehet levenni a fejét és belökni a mosogatógépbe, nem lehet a csap alatt vízsugárba tartani, mert nem fér oda. nehéz is ám a legcsücskéből kiszedni az avokádót, hogy ne rohadjon bele.
na de én ma megvilágosodtam. isteni sugallatot kaptam. jézus megjelent nekem. hát a zuhany! azt oda fordítom, ahova akarom és jó erős a vízsugár. majd a zuhany kiszedi!..... kiszedte.
és nekem CSAK négy évembe telt rájönni.
komolyan mondom, klónozni kéne olyan okos vagyok....

német

órát sikerült felvennem az egyetemen, aminek örültem, mint majom a farkának. ingyen nyelvtanulás mindig jó, pláne, ha szaknyelv, pláne, hogy imádok nyelveket tanulni, pláne, hogy még kreditet is kapok érte. főnyeremény.
ma volt az első óra, amire el is tudtam menni. ritkán van ám egyetemi órával kapcsolatban ilyen pozitív élményem. összesen 15-en vagyunk a csoportban, pici teremben tanulunk, van egy kedves tanárnénink, aki zabálnivaló és fantasztikus humora van. olyan középiskolás hangulatom volt, nagyon jól éreztem magam.
viszont tudtam ám eddig is, hogy sokat felejtettem németből, de hogy ENNYIT, az azért eléggé szíven ütött.

a mai nap kedvenc félrefordítása: a német tanár mesélte, hogy ő egyszer találkozott a metilénkék (ami egy festék: metilén kék) fordításával, ami így hangzott: die kleine metilänchen /aki nem tud németül: a -chen kicsinyítőképző, tehát a (félre)fordító úgy értelmezte, hogy ez a "metilénke" többes száma. nem is értem, hogy milyen élőlénynek képzelhette el.../ :D

on board again

nos egy kis intermezzo után ismét visszatértem a valóságba. vizsgaidőszakban mindig úgy érzem, hogy túl sokat vagyok magammal, mégis keveset, be vagyok zárva a fejembe, de mégsincs időm gondolkodni. amikor meg van, akkor sorra gyártom a jobbnál jobb terveket, hogy miket is fogok csinálni, ha vége lesz ennek a borzalomnak. aztán itt volt pl. ez a nap is, amikor csinálhattam volna valamit, mert nem kellett tanulni, de még a tiszta ruhákat is lusta voltam kiteregetni. vizsgák után van a fáradtságnak egy olyan formája, amit nem tudok megmagyarázni, egyetlen tünete van: pisilni is lusta vagyok kimenni.
de az az igazság, hogy hihetetlenül jól esik félévente egyszer egy ilyen napot tartani.
viszont a ruhákat már tényleg ki kell teregetnem, mert már két napja a lavórban vannak. bár lehet, hogy inkább berakom őket megint a mosógépbe, ki tudja mivé váltak a két nap poshadás alatt.

A vég nélküli mesék

Mr. Lover szokott nekem mesélni. Nem is akármilyeneket. De Mr. Lover lassan mesél, ráérősen, minden pici részletet elmond. Ezért ezek a mesék azon kívül, hogy érdekesek, hosszúak is. Emiatt megtörténik az is néha, hogy elalszom az esti mese közben. Mindig sajnálom, mert sose fogom megtudni, hogyan végződnek ezek a kedves kis történetek. De nincs annál jobb, amikor reggel arra kelek, hogy bár üres az ágyam, nem egyedül aludtam.

Mondtam már

hogy nyáron megyek örményországba?:)

Disznót vágtunk

és macbook pro-ról ment a mulatós

nem tudok dönteni

van ez a nyári gyakorlatom, amit külföldön szeretnék megcsinálni. az egyesület, amelyik szervezi a cseregyakorlatokat, nemrég küldte ki a pályázható országok listáját. nyilván nem én leszek az első, aki választhat közülük (rangsorolás után sorban lehet országot választani), de még így is nagyon nehéz bökni egyre. szállást és hétközben napi egy étkezést biztosítanak 35.000 JMF fejében, de az utazást önállóan kell intézni. ilyen országok csiklandozzák a fantáziámat: Grúzia, Örményország, Libanon... ezek azok, ahova nem ugrik el az ember csak úgy nyaralni, máshogy nem hiszem, hogy eljutnék ezekre a helyekre. csak az a bökkenő, hogy Libabonba pl. 110.000 körül van a repjegy, ezt viszont egy kicsit nehéz lenne letolni a szüleim torkán.
vannak még ilyenek, hogy Brazília, Mexikó, Indonézia, Kuwait, nyilván ezek szóba sem jöhetnek. de a fenti három ország nem hagy békén.
aztán vannak kevésbé egzotikus ámde annál érdekesebb helyek is: Finnország, Litvánia, Lettország, Törökország. meg a szokásos európai eresztés: lengyel, cseh, szlovén, portugál, spanyol, olasz, de az a bajom, hogy ezekre a helyekre egyébként sem nehéz eljutni. Oroszországba is elmennék, csak az a bökkenő, hogy csak országot nyerünk el, nem várost. elég ciki lenne, ha kiraknának a tajga közepére...
hát ez van. szerintem holnap kikérem Ms. Salvador véleményét, mégis ő az én nagy világutazó barátnőm...

Qpa 20kibaszott11

az esemény, ahol egy hétig ittam és egyszer sem hánytam.
ahol permanensen 12 órán keresztül voltam részeg.
ahol Mr. Lover megivott 123 sörfelest (több, mint hat liter sör) 123 perc alatt és 120 kilós embereket ivott az asztal alá. persze ezután én ápoltam, hazahoztam és nagy egyéni sikernek könyvelem el, hogy még másnapos sem volt. pedig azt hittem, hogy túl sem éli.
ahol gumicsizmában, koszos farmerban, alkoholszagúan jutok be az opera nagytermébe, éppen akkor, amikor a művészek meghajolnak.
ahol laptopot gyújtunk fel (kevésbé volt büdös, mint a tavalyi nyomtató).
ahol Parókás (???) Miki néven beírok egy srácot a telefonomba, egyikünk sem szomjas már és másnap kapok egy sms-t, hogy random számot talált a mobiljában, jófej lány vagyok-e és érdemes-e velem megismerkedni. azóta sem tudjuk, miért parókás.
ahol kicsavarjuk a szavakat.
ahol kicsavarjuk a májunkat.
ahol tábortűzön sütünk palacsintát.
ahol 6,6 alatt iszom a sört.
ahol jövőre akkor is bejutok a százas sörváltóba, ha a fene fenét eszik.
ahol fantasztikusan éreztem magam.
és ahol VESZTETTEM!

harmad éves lettem

mi lesz itt? :)
hirtelen sok-sok szabadidő szakadt a nyakamba

meglepi

névnapom alkalmából Mr. Lover egyszercsak megjelent itthon (a faluban). annyira meglepődtem, hirtelen nem is tudtam felfogni :). ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna. :)))

izgalmasra

sikeredett ez a hétvége. a legnagyobb élményem kétségtelenül a NAGY autó volt, ami szopatott folyamatosan. kezdődött azzal, hogy elsőre nem találtam a kéziféket (bal oldalt volt), aztán az egyest (először kettesből indultam el lejtőn lefelé) nem találtam, nyilván amikor az első kereszteződésben megálltam, muszáj volt megkeresni...:) aztán a sok fordulás, tolatás...jobban ment, mint ahogy számítottam, de így is vicces volt.
megérkeztem Mr. Loverékhez, ott az anyukájával sütöttünk csirkét...Mr. Lover még nem volt otthon. furi volt ez, hogy ő nincs ott, mikor én igen...otthonosan érzetem magam. és ez jó :))
az esküvő nagyon szép volt, a lagzin kifejezetten jól érzetem magam. sok-sok emberrel beszélgettem is. nagyon szeretem Mr. Lover családját, olyan igazi NAGY család (amilyen nekem sosem lesz). volt ott egy házaspár hat gyerekkel (mind lány, gratulálok az apukának). kisbusszal jöttek :)
visszafele meg sikerült azon a hülye MO-n kicsit túlmenni a célon, ezzel együtt 400 kilométert tettem bele abba a szörnyetegbe. bár, nem tagadom, nagyon menőnek éreztem magam, amikor Mr. Lover mondta a többieknek, hogy a barátnője a sofőr. kis lány nagy autóval jár ugyebár :))

ausztriában

működnek olyan olajpréselő vállalkozások, mint itthon a pálinkafőzők. beviszed az otthon termesztett növényből a magokat, ők meg kipréselik neked. ilyet szeretnék, de tüstént :)

vettem egy albumot

életemben másodszor. az első szerencsés egy Nano Stern album volt. az azért megérdemelte, hogy első legyen. most éppen az erik sumo új albuma száguld a gépemre, kemény két darab juróért cserébe. így kéne más zenekaroknak is csinálni. nem kell az adathordozó, felesleges kiadás.
na most asszem kedvet kaptam a bin jiphez is.

örül a pici szívem

tegnap szóltam a cukrászdában, hogy jövőhét után megint kényszerszabadságot vennék ki, mert megint vizsgaidőszak jön. szegény AAA kicsit húzta a száját, aztán bepalizott jövőhéten két napra is. megkérdeztem, hogy ilyen kevesen vagyunk hétvégések? -nem, csak jóból van kevés. jólesett, no. :)

tudok snowboardozni

legalábbis annyira, hogy már több időt töltök a deszkán, mint a földön. Büszke vagyok magamra.
Az egész hét tök jó volt, részletek majd később, mostmár aludnom kéne.