Tudtam, hogy bennem van az orvostanhallgató identitás, de hogy ennyire...szóval ma a cukrászdában kiszolgáltam egy házaspárt, akik az óvodás korú kislányukkal voltak ott. Miután fizettek, odajött hozzám a kislány 300 forinttal. Nézem, azt hittem először, hogy fagyit szeretne még, aztán szép lassan leesett, hogy borravalót kapok éppen. De az én csökött agyam a paraszolvenciára (gy.k. hálapénz) van beállva, elkezdtem tiltakozni, hogy neeeem én ezt neeeem fogadhatom el. Utána azért rájöttem, hogy hé, hülyegyerek, cukrászdában vagy, nem kórházban, ez itt így illik. :) Egyszerre volt megdöbbentő és vicces.
A reggelem sem volt kevésbé vicces. Felkeltem és az ágyam másik felére néztem, ami nagy meglepetésemre üres volt. Meglepődtem, hogy Mr. Lover ilyen korán kikelt az ágyból, gondoltam, hogy szólok neki, hogy hé, Mr. Lover hova tűntél. Már éppen gyűjtöttem a levegőt, amikor rájöttem, hogy nem, Mr. Lover bizony nem aludt nálam. Sajnos. Ezt a tudatalattim is nagyon sajnálta.
Most pedig a tudatalattim azt súgja, hogy üljek be egy kád forró vízbe egy pohár bor társaságában. De kár, hogy nincs itthon borom. Nem baj, remélem forró víz azért még akad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése