Végre többeknek végetért a vizsgaidőszak, így én is felfrissíthetem szociális kapcsolataimat és megint élvezhetem azt az érzést, amikor nem kell senkinek könyörögnöm, hogy szánjon rám egy kis időt. Még most kényeztetem a családomat egy kis itthon-van-a-kislányunk adaggal, aztán elhúzok, mit a vadliba. Igazából nem is rossz itthon, mert régen volt ilyen sunshine-peace-happiness állapot. Mármár azon gondolkodtam, hogy mégis elmegyek én a kis családommal süttetni a seggemet a tengerpartra, de aztán apa nagyon jól időzítve elvette tőle a kedvemet. Jobb így, érzem.
Mr. Loverrel sokat gondolkodtunk, hogy mennyire is akarjuk nyilvánosan kezelni a dolgainkat a P.Ö.CS.-ben, aztán a vizsgafelejtőn nem igazán foglalkoztunk vele. Úgyhogy tessék, itt van egy olyan helyzet, ami mindig is frusztált és igyekeztem elkerülni (eddig sikerült is), de amikor benne vagyok, érdekes módon nem zavar (legalábbis most, később lehet, hogy más lesz a véleményem). Sőt, nagyon jól alakulnak a dolgok, sosem volt még ilyen, ami ennyire egyértelmű és "folyékony" lett volna. Jajj, nagyon jó.
Holnap csajos nap Ms. Dijonnal, szerdától vasárnapig mély víz, utána...utána meg fogggalmam sincs.
És Ms. Salvadorral nagyon szeretnék már találkozni, de most meg nekem nincs időm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése