Az egész azzal kezdődött, hogy nagymamám elkezdett értem aggódni, hogy szegény gyerek, nincs elég nagy lábasod, múltkor is milyen kicsiben kellett a húslevest megfőznie. Én ezt akkor annyira nem értettem, mert minek nekem nagy lábas (amiből jelzem kettő is van itthon, teljesen feleslegesen. elismerem, ha a hűtőt olvasztom ki, akkor jól jönnek), nem szoktam én hadseregre főzni. Naiv vagyok, rá kellett jönnöm.
Ugyanis. Anya jött a szokásos munkahelyi happeningjére, amikor is itt tanyázik nálam egy-két napot. Ilyenkor mennek végbe a nagy tárgy-áramlások. Most például hazautazik a tv, meg a sok üres befőttesüveg. Feltűnt viszont, hogy indokolatlanul sok ágynemű leledzik az autóban. Nézem, azért ennyire nem szegényes a készletem, hogy ittalszik két napot és máris három takarót hoz magával. Ekkor kaptam azt az infót, amitől erőteljesen torzult az arcom, miszerint: két hét múlva (15-e körül) kapja magát a pereputty és feljön hozzám pestre vagy három napra. wíííí. Ez azt jelenti, hogy hatan leszünk 37 négyzetméteren(ami 6,17négyzetm./fő), ez néggyel több, mint amire a lakás kalibrálva van. Hatból kettő horkol erőteljesen, ha nagymamámat nem számítjuk bele. Szép az élet.
A legszebb ebben az, hogy nem zavarna, ha
- részt vehettem volna az egyeztetési periódusban és nem tolják az arcomba
- nem egyszerre jönne mindeni, hanem szépen kiscsoportokban
- másik univerzumban élnék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése