a spontán esték tiszteletére

Szeretek este kilenckor hívást kapni, hogy lenne-e kedvem menni valahova. Naná. Néha a beugróm viszont nem sikerül jól, például nem szerencsés másokra és mások ipodjára sört önteni. Annak viszont van hangulata, amikor négy felnőtt férfi repinyalókával a szájában politikáról diskurál, amit az odanemillővalahonnanbelecsöppent lány (én) figyelmesen és lelkesen (ámde teljesen inkompetensnek érezve magát) hallgat. (legalább a nyalókában szakértőnek tarthattam magam, nagyon büszke voltam rá, amikor az apámkorabeli fickó elkezdte emlegetni a kojak nyalókát, mint a múlt elveszett értékét abban a hiszemben, hogy bölcsességet mond nekem, de melléfogott, mertbizony nemcsak hogy ismerem, de az a kedvencem, háhhá)
Mindezek után úgy éreztem magam, mint egy egyszerű szőkenő, gondoltam, le kéne lépni. Még szerencse, hogy Bogyósgyümölcs barátnőmmel kifejlesztettünk valamiféle telepátiás képességet, úgyhogy kaptam is tőle a hívást, hogy ráérnék-é véletlenül beülni néhány barátnőjével valahova. Szintén naná. Gyors távozás.
Töprengés az abszurd és izgalmas helyzeten, amiben benne vagyunk nyakig és élvezem, igen élvezem, mert I am twenty és I am in!!!! Szabadság, felfedezés, kísérletezés, meglepetések, édes titkok...
Bevésődésre érdemes pillanatok:

• nyersborsóevés közben mosolygás, ha zsenge szem kerül a fogunk alá és megjegyzés: hmm, édes...
• kockaédereken szörnyülködés
• szép tiszta fehér lapra színes filccel listát írás
• szép estét tervezgetés
• reggel két kedves ember általi ébresztés: Mr. Lover telefonon, Bogyósgyümölcs kávéval és tonhalas szendviccsel
• ágybanreggelizés
• ágyban skins nézés

Mondja a világ: "Ihletet akartál? Nesze, itt van!"
Mai szép mondat: "Dehogynem találkozunk, hát megígértem, maximum nem megyek haza!"
I love you Budapest!