mesél a város

két mesém is van

•  a cukrászdában ma kiszolgáltam egy fiatal párt, akik mellett ott gügyögött az egy éven aluli kislányuk. kedvesek voltak, aranyosak, szerettem őket. tettem, vettem, mire megint arra vetődtem, hallom, hogy ugyanannál az asztalnál angolul beszélnek, meg is kérdeztem őket angolul, hogy hozhatok-e nekik valami. és most jön a slusszpoén. ugyanaz a pár volt, csak (basszus) angolul beszéltek ahhoz a szerencsétlen gyerekhez. agy át a kerítésen, kész, még a gyerek is röhögött.
  
• hazafelé az aluljáróban megvettem a pihenő HVG-met. a metrón leültem egy ötven körüli nő mellé. meglátta a lapot, elkezdett sápítozni, hogy ilyenkor én ilyet olvasok...(mégis milyenkor: életkorban, időpontban, politikai ciklusban, he?) mert, hogy neki ilyenkor már nincs agya ehhez. felvilágosítottam, hogy nekem ez a kánaán, mert kilenc órát rohangáltam a tálcákkal, meg egyébként is sok szart tanulok és ez annyira más, hogy már jó. aztán amikor megtudta, hogy az orvosira járok jött a tuti tippel, hogy legyek szemész, mert ha az a sok emós egyszer felnő, a fél szemére mind vak lesz. anyám, nagy az isten állatkertje.