2 év után végre elértem azt a szintet, hogy nem kezdem el minden futólag megismert embernek megmagyarázni az életem (legalábbis mások számára) legnehezebben megemészthető részét. Igen, a párkapcsolatomról beszélek. Pedig én csak el akartam mondani az embereknek, hogy mennyire boldog vagyok és hogy lehet máshogy is csinálni. De sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezt nagyon kevesen értik meg és általában a beszélgetés végén engem néznek hülyének. Van itt (Jerevánban) egy román lány, akivel sokat beszélgettünk és majdnem elkezdtem neki mesélni...aztán belegondoltam, hogyha az anyanyelvemen sem tudom az emberek többségének elmagyarázni, akkor angolul esélyem sincs. Úgyhogy hagytam a francba az egészet és ezentúl otthon is ezt fogom tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése