be spontaneous

Érzem, hogy kiabál a szervezetem, hogy pihenjem ki magam, meg legalább egy pici rendszert vigyek az életembe. Már egy kicsit elegem van a lassan egy hónapja tartó torokfájásból.

Ez a couchsurfing egy tuti jó dolog, bár azért nem fogom túlzásba vinni. Gazdagabb lettem egy Jack Johnson albummal, egy iszonyat erős illatú potpourrival és sok sok dolgot megtudtam az USA-ról. Egyébként egy tündéri lány járt nálam, nagyon pozitív élmény volt. És a legjobb, hogy rájöttem, tényleg tudok angolul társalogni és igazából szinte mindent el tudok magyarázni, amit igazán el szeretnék. Furcsa, amikor az ember felismeri, hogy jééé, TÉNYLEG ismer egy idegen nyelvet.

A keddi napom a spontán jól sikerült napok egyike volt. Ez az amikor reggel még nem tudod, mi a csudát fogsz csinálni egész nap, aztán az a vége, hogy hajnali ötre érsz haza és nem egyedül, de nem ám:)
Láttam egy kortárs színdarabot, ami biztos sokkal érthetőbb lett volna, ha nem maradunk le az első húsz percről. Mindenesetre a második fele fantasztikus volt, sosem hallottam még Enyát így feldolgozva. Ez volt az első találkozásom a kortárs színházzal, féltem is tőle rendesen, de jelentem, túléltem, sőt még élveztem is ;)

Ma viszont olyan gasztronómiai élményben volt részem, mint már nagyon régen nem. Hálás köszönet érte Mr. Lovernek. Marika néni kávézóját mindenkinek ki kell próbálni. Akkor hambit kaptam, mint a fejem és töredelmesen be kell vallanom, hogy a Matróz a nyomába sem érhet, sajnos. Igen, megcsaltam a Matrózt, de ez van, ha jobbat talál az ember. Érzékeny búcsút kell vennünk.
Ja és ami tényleg kuriózum, az a fagyis hamburger (????), amit rögtön le fogok tesztelni, amint elmúlik a torokfájásom. Lövésem sincs milyen lehet, de Marika néni szerint finom és én hiszek neki.

A P.Ö.CS.-ben meg lassan talán megtalálom a helyem, most éppen nagyon boldog vagyok, mert jó helyre kerültem és az sem érdekel, hogy a vezetőség milyen érthetetlen hülyeségeket csinál. Szerencsére most épp elég messze vagyok tőlük.

Mr. Racionálissal meg úgy látszik, lassan kezdenek rendeződni a dolgok, este rámírt a fészbúkon, hogy mizu, beszélgettünk egy keveset, konvencionálisat, de legalább kommunikáltunk. Talán mégsem olyan gáz a helyzet, mint gondolom, de lassan azért tényleg le szeretnék vele ülni és komolyan megbeszélni a dolgokat. Ránkférne.