Mondtam már

hogy nyáron megyek örményországba?:)

a zene az kell

a tdk miatt már lassan egy hete nincs nálam a laptopom és igazából egy dolog hiányzik róla: a zenéim, azok viszont nagyon.

Disznót vágtunk

és macbook pro-ról ment a mulatós

stressz

ebben a stresszkutatásban az én stresszem a legmagasabb, az tuti. időpont egyeztetésben és szervezésben már advanced vagyok.

ambivalens napok legambivalensabbika

- ami kezdődött azzal, hogy reggel kicsit elaludtam (plusz még Mr. Loverre is a frászt hoztam), ezért egy órát késtem a gyermekjólétiből meg a családsegítőből, ahol a stressz kutatáshoz az emberekről gyűjtjük a szívfrekenciát és a kortizolszintet. negatív
- aztán szerencsére nem lett belőle gebasz, szokásosan rendesek voltak, végülis láttak már rosszabbat... pozitív
- megvettem végre a zokostelefonomat. pozitív
- két kávé ellenére is egész nap álomkóros voltam. negatív
- leadtam a cseregyakorlat-pályázatomat. pozitív
- elbasztam a napomat a fent említettekkel és se erőm, se időm, se kedvem nem maradt mikrobit tanulni. negatív
- Mr. Lover itthon volt, amikor hazaértem. pozitív++
- viszont nem alszik itt. negatív
- megkaptam a kutatáshoz a szerződést, amin bruttó 185.000Ft (nettó 125.000- mért személyenként 5000) állt. pozitív+++
- és úgy tűnik, hogy télvíz idején csőrepedés van a bojler alatti szakaszon. NEGATÍV++++ FUCK


és mert vicces kedvemben vagyok: nyálminták vannak a fagyasztómban

nem tudok dönteni

van ez a nyári gyakorlatom, amit külföldön szeretnék megcsinálni. az egyesület, amelyik szervezi a cseregyakorlatokat, nemrég küldte ki a pályázható országok listáját. nyilván nem én leszek az első, aki választhat közülük (rangsorolás után sorban lehet országot választani), de még így is nagyon nehéz bökni egyre. szállást és hétközben napi egy étkezést biztosítanak 35.000 JMF fejében, de az utazást önállóan kell intézni. ilyen országok csiklandozzák a fantáziámat: Grúzia, Örményország, Libanon... ezek azok, ahova nem ugrik el az ember csak úgy nyaralni, máshogy nem hiszem, hogy eljutnék ezekre a helyekre. csak az a bökkenő, hogy Libabonba pl. 110.000 körül van a repjegy, ezt viszont egy kicsit nehéz lenne letolni a szüleim torkán.
vannak még ilyenek, hogy Brazília, Mexikó, Indonézia, Kuwait, nyilván ezek szóba sem jöhetnek. de a fenti három ország nem hagy békén.
aztán vannak kevésbé egzotikus ámde annál érdekesebb helyek is: Finnország, Litvánia, Lettország, Törökország. meg a szokásos európai eresztés: lengyel, cseh, szlovén, portugál, spanyol, olasz, de az a bajom, hogy ezekre a helyekre egyébként sem nehéz eljutni. Oroszországba is elmennék, csak az a bökkenő, hogy csak országot nyerünk el, nem várost. elég ciki lenne, ha kiraknának a tajga közepére...
hát ez van. szerintem holnap kikérem Ms. Salvador véleményét, mégis ő az én nagy világutazó barátnőm...

egy szabad este

kell ahhoz, hogy bepótoljam a lemaradásomat blog-ügyileg :)
szóval szőke lettem. vagyis sötétszőke világos melírral. egészen meg vagyok elégedve az eredménnyel. azt hittem, hogy nehezebb lesz megválni a vöröstől, dehát nyert a kisördög a vállamon, meg a hajfestékgyár, aki kilistázta az előző hajfestékem.
előtte meg végre eljutottam úgy a gólyabálunkra, hogy még szórakozni is tudtam. nem is akárhogy. nagyon menő képek készültek ám.

Mr. Lover pedig holnap végre leadja a P.Ö.CS.-öt, jövőhéten leszigózik, aztán lesz öröm-bódottá. legalábbis remélem. már ideje, mert ilyen frusztrált már nagyon régen nem voltam, mint az utóbbi két hétben. volt türelmem valamikor régen, de már elfogyott.

most, hogy volt egy pici időm, elővettem a bátorságomat és kivettem a zacskóból azt a cipőmet, amiben a Volton voltam. hát fogalmazzunk úgy, hogy hősi halált halt. de azért kipucoltam, hátha lehet még valamire használni.

most pedig Bogyósgyümölccsel úgy fogunk viselkedni, mint az igazi lakótársak: csináljuk együtt a semmit (filmet nézünk). és még jól is fogjuk magunkat érezni.

valamiért

nem érzem jól magam ezen a héten. olyan, mintha hiányozna valami. nem tudom megmagyarázni, miért, de ütni volna kedvem. 

a legrosszabb, hogy nincs kedvem felkelni. igazából lehet, hogy csak egyszerűen a tél kezdődik, az meg nálam köztudottan kritikus időszak...meneküljön ki merre lát. én szóltam.

átestem

a ló túlsó oldalára ezzel a komolyan veszem a zh-kat dologgal. asszem beveszek egy leszarom tablettát és elmegyek hajat mosni.

Qpa 20kibaszott11

az esemény, ahol egy hétig ittam és egyszer sem hánytam.
ahol permanensen 12 órán keresztül voltam részeg.
ahol Mr. Lover megivott 123 sörfelest (több, mint hat liter sör) 123 perc alatt és 120 kilós embereket ivott az asztal alá. persze ezután én ápoltam, hazahoztam és nagy egyéni sikernek könyvelem el, hogy még másnapos sem volt. pedig azt hittem, hogy túl sem éli.
ahol gumicsizmában, koszos farmerban, alkoholszagúan jutok be az opera nagytermébe, éppen akkor, amikor a művészek meghajolnak.
ahol laptopot gyújtunk fel (kevésbé volt büdös, mint a tavalyi nyomtató).
ahol Parókás (???) Miki néven beírok egy srácot a telefonomba, egyikünk sem szomjas már és másnap kapok egy sms-t, hogy random számot talált a mobiljában, jófej lány vagyok-e és érdemes-e velem megismerkedni. azóta sem tudjuk, miért parókás.
ahol kicsavarjuk a szavakat.
ahol kicsavarjuk a májunkat.
ahol tábortűzön sütünk palacsintát.
ahol 6,6 alatt iszom a sört.
ahol jövőre akkor is bejutok a százas sörváltóba, ha a fene fenét eszik.
ahol fantasztikusan éreztem magam.
és ahol VESZTETTEM!

mesél a város

két mesém is van

•  a cukrászdában ma kiszolgáltam egy fiatal párt, akik mellett ott gügyögött az egy éven aluli kislányuk. kedvesek voltak, aranyosak, szerettem őket. tettem, vettem, mire megint arra vetődtem, hallom, hogy ugyanannál az asztalnál angolul beszélnek, meg is kérdeztem őket angolul, hogy hozhatok-e nekik valami. és most jön a slusszpoén. ugyanaz a pár volt, csak (basszus) angolul beszéltek ahhoz a szerencsétlen gyerekhez. agy át a kerítésen, kész, még a gyerek is röhögött.
  
• hazafelé az aluljáróban megvettem a pihenő HVG-met. a metrón leültem egy ötven körüli nő mellé. meglátta a lapot, elkezdett sápítozni, hogy ilyenkor én ilyet olvasok...(mégis milyenkor: életkorban, időpontban, politikai ciklusban, he?) mert, hogy neki ilyenkor már nincs agya ehhez. felvilágosítottam, hogy nekem ez a kánaán, mert kilenc órát rohangáltam a tálcákkal, meg egyébként is sok szart tanulok és ez annyira más, hogy már jó. aztán amikor megtudta, hogy az orvosira járok jött a tuti tippel, hogy legyek szemész, mert ha az a sok emós egyszer felnő, a fél szemére mind vak lesz. anyám, nagy az isten állatkertje.

két nap láz

után most megyek madarat mászni. hátha az alkohol fertőtlenít.

annyi

mindent írnék, de mire idejutok, olyan fáradt vagyok, hogy csak ilyen egymondatos posztot tudok magamból kipréselni, mint ez itt :(
ígérem, bepótolom
majd
ja és múltkor ettem a 10 pontos csokifagyi mellé tökéletes levendulafagyit. ezt mindenképpen fontosnak tartottam megosztani a világgal

K.O.

ilyen fáradt vagyok az első nap után. egész nap fáj a fejem. de nem baj , a patoszon jó fejek voltak, Ms. Salvadorral is találkoztam, Igort végre hazahoztam tegnap, megy, mint a villám.

sokkal egyszerűbb

lenne az élet, ha nem kéne hazajárni a faluba. se kedvem, se időm nincs ehhez, havonta egyszer viszont illik megejteni, különben csúnyán néznek rám

kávé nélkül

nincs élet. megpróbáltam a minimumra szorítani a fogyasztásomat, aminek az lett az eredménye, hogy du. egykor már úgy közlekedtem, mint egy alvajáró...ez van. mi lesz velem a szerdai napokon, amikor összesen kb. nyolc órát fogok előadáson ülni, az egyetem legaltatóbb előadójában? egyébként ez tényleg megfejthetetlen rejtély, hogy miért kábulok be ott rögtön...tompa az egész

harmad éves lettem

mi lesz itt? :)
hirtelen sok-sok szabadidő szakadt a nyakamba

égetnek 365/7/24

szóval állandóan égetnek ebben a kibaszott faluban. én ezt nem értem. olyan szép idő van, nappal meleg volt, miért kell még este égetni is?
pesten legalább permanensen van büdös...

az a baj

hogy lassan már tényleg pszichológiai esetnek érzem magam

aludni

fogok végre úgy, mint akit fejbe vágtak. nem akarok gondolkodni, nem akarok álmodni, csak aludni és nem foglalkozni semmivel. a semmit szeretném